2015. febr. 27.

2. /Első napok/

A kezdet mindig nehéz, de érdemes kipróbálni.

   Reggel anya bevitt az iskolába, mert még szabadnapos volt. A suliban a portálhoz mentem és megkérdeztem hol van a 9/b. Az eligazítás után a 3. emeletre kellett mennem és ott a 14. terembe. Amióta haza jöttünk már nagyon vártam, hogy újra találkozzak velük.
   Mikor beléptem az ajtón, szinte senki nem volt a teremben csak egy lány, akit még nem láttam a gólyatáborban. A haja a reggeli napsugarakban fénylett, talán szőkés barna volt a színe. Egy háromnegyedes farmer nadrág volt rajta, és egy világos kék, a hónalj résznél mélyen kivágott póló. Látszott a a pánt nélküli topja, ami ugye, direkt az ilyen pólókhoz lett tervezve, a fején volt a vérpiros fejhallgatója és zenét hallgatott. Odamentem hozzá és megszólítottam.
- Szia, Kami vagyok. - mondtam az ismeretlen, de szimpatikus lánynak.
- Hali, Klau. - mutatkozott be, de olyan fáradt tekintettel nézett rám, hogy nem is akartam zavarni, azonban muszáj volt kérdeznem tőle.
- Te nem voltál a gólyatáborban, ugye?
- Igen, nem voltam. - mondta, miközben egy óriásit ásított, és a kezét a szája elé rakta.
Úgy gondoltam, inkább hagyom a kérdéseimmel, mert nagyon fáradnak tűnt, inkább leültem egy szimpatikus asztalhoz.
   Elővettem egy piros spirál füzetet és egy feketén fogó tollat, majd firkálni kezdtem bele. *Becsöngettek.*
- Sziasztok! - köszönt Kelemen tanár úr, és nagy szemekkel nézte, hogy csak ketten ülünk a teremben.
- Hol vannak a többiek? - kérdezte furcsállóan.
Mikor válaszra nyitottam a számat visszacsuktam, mert abban a pillanatban nagy hangzavarban belépet a többi osztálytárs is. Gabi és Oli röhögve jöttek be, Enikő és Noé valakit éppen kibeszéltek, Andi után Eszti jött be az ajtón és egyből színes lett a terem, majd leghátul Lui, Ricsi és Henry lépett be elkésve az óráról. Kelemen csak nézte őket, majd amikor elcsendesültek elkezdte az órát. Szerencsére, ahogy láttam nem volt üvöltözős kedvében, így megnyugodtam.
- Szóval, én Kelemen András vagyok, az osztályfőnök. - köszönt azoknak, akikkel még nem találkozott, vagyis csak Klaudiának, mivel csak ő nem volt gólyatáborban, ahogy körbenéztem az osztályba. Vegyetek elő egy füzetet és egy tollat és írjátok, amit diktálok.                                                                                                                                                                                               

A kezem az óra végére már nagyon elfáradt a sok írástól.
   A suli után hazafelé készültem, amikor az osztálytársaimat tekintettem meg. Láttam, hogy Klau nem játszik így hát leültem mellé.
- Szia, Klau! Mit játszanak a többiek? - kérdeztem.
- Hali! Kéz-pongoznak. És én a Diát használom.
- Okés. És mi az a kéz-pong? - kérdeztem.
- Hát.. Olyan, mint a ping-pong csak teniszlabdával és ütő helyett kézzel játszák.
- És hogy-hogy nem játszol?
- Hát igazából, én nem szeretem ezt a játékot, csak itt vagyok.
- Értem. És mi jót csinálsz?
- Dalszöveget írok. - válaszolt Dia.
- Énekelsz, vagy valamilyen hangszeren játszol?
- Hangszeren, még hozzá gitáron. - mondta mosolyogva. 
- De jó, mindig is akartam gitározni. Megtanítasz? - kérdeztem lelkesen.
- Persze! Szombaton ráérsz? - kérdezte Dia.
- Igen. Viszont most már mennem kell haza. - köszöntem el.
- És merre mész?
- A lépcsőn le és utána jobbra. - mondtam
- Ó akkor jövök veled, mert én is arrafelé lakom.
  Mikor odaértünk hozzájuk, elköszöntem tőle, majd mentem tovább. Hazaérve leültem, bepakoltam, majd vártam a vacsorát. Tv nézés közben anya hátraszólt, hogy kész a vacsora úgy hogy asztalhoz is ültünk. Szecsuanit ettünk, a kedvencemet. Vacsora közben elmeséltem, mi történt velem a suliban és megkérdeztem, hogy szombaton találkozhatok-e az osztálytársammal, mert gitározni mennék tanulni. Anya sokat kérdezősködött például: Kihez megyek? Mennyire messze lakik innen? Pontosan melyik utcában és házszám alatt stb.. Mikor válaszoltam az összes kérdésére beleegyezett. Csak a megszokott szülői aggodalom, gondolom mindenki ismeri.





   Reggel korán kidobott az ágy, így elmentem reggelizni. Evés után bementem a fürdőmbe és letusoltam, majd felvettem a világos kék köntösömet és bementem a szobámba. Beraktam a Martin Garrix feat. Usher - Don't Look Down című dalt, feltekertem a hangerőt és énekeltem, közben kinyitottam a szekrényem ajtaját és össze állítottam egy szettet magamnak. Felvettem egy tapadós, krém színű farmer szerű nadrágot, egy régimódi angol zászlós pólót és egy kék farmer felsőt, majd visszamentem a fürdőbe, megfésülködtem, kihúztam a szemem szemceruzával és megcsináltam a szempillámat szempillaspirállal. Levettem a polcomról a fekete keretű, nullás lencséjű szemüvegemet és az orromra helyeztem. Belenéztem az álló tükrömbe és kacsintottam egyet magamnak, amolyan ez jó lesz így stílusban, majd kinyomtam a zenét és az előszobába mentem. Előkutattam a piros topánkámat, felvettem, majd egyik kezembe a táskát fogtam, amit gyorsan a hátamra raktam és a másik kezemmel, meg felvettem a földől az egyik kedvenc gördeszkámat, ami egy az egyben úgy nézett ki, mint a felsőm, de tök véletlen vettem meg külön a két darabot. - Csak itthon vettem észre, hogy ugyan abból a mintából készültek. - Majd elindultam Diáért.
   Amikor odaértem még egy keveset várnom kellett, de aztán kilépett az ajtón. Egy sárga nadrágot viselt, ami illeszkedett az alakjához, felsőnek egy enyhén fekete színű, batman lógós rövid pólót húzott. A lábain fekete bakancsok voltak. A szép, hosszú szőkés barna haja egyik oldalt a füle mögé volt fésülve és egy hullám csattal volt odarögzítve. Így láthattam csak, hogy egy batman fülbevaló van a fülében. A feje tetején szintén egy fekete keratű szemüveg volt, mint nekem, csak neki napszemüveg és nekem az orromon volt. A pólójának az egyik oldala be volt tűrve a nadrágjába.
- Hali! Hát te? - kérdezte csodálkozva, amikor meglátott.
- Csak jöttem érted, hogy menjünk együtt suliba.- mondtam, majd mosolyogtam egyet.
- Látom van nálad gördeszka is. - mondta, majd rámutatott a kezemben lévő tárgyra.
- Igen. - mondtam, majd felemeltem, hogy jobban megszemlélhesse.
- Akkor jó, hozom és is az enyémet. - mondta, majd vissza szaladt a házuk előtti lépcsőn és egy perc múlva már a kezében tartotta a halálfejes deszkáját.
- Cool. - mondtam, amikor megláttam, milyen jól néz ki.
- Köszi. A tied se rossz. - fogta meg az enyémet, hogy jobban szemügyre vehesse, majd visszaadta. Lerakta a földre a sajátját, én is így tettem, majd elindultunk. A szél csak úgy süvített a fülem mellett és a hajamat össze- vissza fújta, de nem zavart. A nap sütött, az égen egy felhő sem volt és az idő is, olyan 25 celsius fok körül lehetett.
   Mikor beértünk a suliba, leültünk egy padra és néztük, ahogy játszanak a skacok. Majd megszólalt a kínok kínja, ami az iskolai csengő éles hangja volt és arra szólított minket, hogy menjünk órára. Halál!
Szerencsére az első óra infó volt, Szekeres tanár úrral. Ez az idő gyorsan eltelt, mivel szabad foglalkozás volt. Milyen jó fej, hogy hagy minket az első tanítási napon. Ezután jött a tesi, Kaltenecker tanár úrral, aki viszont nem volt egy nagyon jó fej ember, mármint a suliban mindenki azt mondja róla, hogy igazi kínzó ember, ezt gyorsan be is kellett látnom, hogy igaz, mert az egészet azzal kezdtünk, hogy mindenki 10 kört futott. Az összes lány, velem együtt, a végén már majdnem a mentőket hívta, annyira elfáradtunk és a tüdőnket is majdnem kiköptük. Viszont velük szemben a mostoha testvérek Noé és Enikő, olyan jól bírták ezt az egészet, hogy meg se látszódott rajtuk ez a futás. Aha a kondi, nekem se ártana. Az óra után, muszáj volt letusolni, mert azért mégsem ülhetünk be az órára izzadt fejjel és büdös testtel. Ezután a matek jött, de hála istennek nem csináltunk semmit, mert Barbara tanár nő, még nyaralni van a héten, ezért mindig valami helyettesítő tanár jön be. Szünet után jött a dupla óra Kerekes tanár úrral. Először törink, aztán nyelvtan volt.
  Suli után még egy keveset kint voltunk az udvaron és beszélgettünk és néztük a skacokat, akik kéz-pongoztak. Andi és Eszti is csatlakozott hozzánk, így már négyen voltunk. Három fele járhatott az idő, így elindultunk haza Diával.
   Otthon sok mindent már nem is csináltam, csak ettem, tvt néztem, beszéltem egy keveset anyuval, bepakoltam, letusoltam, lemostam a sminkem, fogat mostam, majd lefeküdtem.

2 megjegyzés:

  1. Noss, mint ígértem itt a kritika.
    Kinézet: Maga a blog eléggé összeszedett. A fejléc kicsit homályos, de ettől eltekintve szerintem jó. A háttér illik a fejléchez ez egy jó pont. Köszönöm, hogy az oldalak közé betetted a blogaim :) Ahhoz képest, hogy kezdő vagy kinézetre eléggé összeszedett maga az oldal.
    Bejegyzések: Nyelvtani hibát nem igazán találtam, viszont egy dolgot felejts el! A pontozást. Ha pontozol, olyan mintha megszakadna a történet és, így az olvasó nem élvezheti igazán az irományt. Nem muszáj új bekezdésbe írnod a párbeszédet, bár láttam, hogy nálad több a párbeszéd mint a leírás. Beleépítheted a szövegbe például. A történet téma ügyben eléggé hasonlít az SZJG-re mint általában minden ilyen gimis történet. Ettől eltekintve egy nagyon jó kis történet. Csak így tovább! <3
    Amiket írtam, nem sértésnek szántam, hanem jó tanácsnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a kritikát, megfogadom és próbálok rá ügyelni :)

      Törlés