Amikor kinyitottam a szemem Olaf szuszogó hangjára lettem figyelmes. Az éjszaka alatt közelebb feküdt a fejemhez, olyan aranyosan nézett ki, hogy a párnám alól lassan és megfontoltan kiszedtem a telefonom és megörökítettem a képet. Mikor jobban körbenéztem láttam, hogy szép, napsütötte vasárnapi reggelre ébredtem, és a nap sugarai, halványan érkeztek a szobámba, ahogy megtört a függönyömön. Felemelem a karomat és nyújtózkodtam egyet. A kezemet a hátam mögé raktam, majd feltoltam magam és felültem, a lábamat ráhelyeztem a szőnyegemre, majd megtöröltem a szemeimet, végül belebújtam a papucsomba és elindultam reggelizni. Mindezt lassan csináltam, de sajnos nem tudtam úgy mozogni, hogy ne ébredjen fel az én cukiságom. Anya éppen nem volt otthon, de a kis parafatáblánkon, ami a konyhában volt elhelyezve, egy üzenet várt rám.
"Elmentem bevásárolni, sietek!
Puszi: anya"
Egy mosolyt kerekítettem a szám szélére, majd kihúztam a szöget és kidobtam a kis cetlit. Elővettem a száraz ételt Olafnak, öntöttem valamennyit a táljába, majd visszaraktam a helyére. Utána kinyitottam a hűtőt és kémleltem, hogy a korgó hasamat mi tehetné boldoggá. A harmadik polcon találtam egy epres joghurtot és egy palack tejszínhabot. Kivettem, majd a joghurtot egy kistányérba öntöttem és rányomtam valamennyi tejszínt, majd kimostam a fejet és visszaraktam a hűtőbe. Már csuktam volna vissza az ajtót, amikor megláttam egy kevéske epret. Bingó! Leültem a kanapéra és a szépen összehajtogatott takarót magamra telítettem, majd bekapcsoltan a tévét és megreggeliztem. Evés után elmosogattam, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Megmostam a hajam, majd a törölközővel a fejemen a tükör elé álltam és a kézmosónál megmostam az arcom, majd fogat mostam. Hallottam egy kocsiajtó csapódást, így gondoltam, hogy már hazaért anya. Kirohantam a bejárathoz és segítettem neki bejönni.
- Szia! - nyitottam ajtót, majd amikor már úgy láttam, hogy mindjárt leszakad a keze elvettem tőle a szatyrokat.
- Szia! Köszi. - fújt ki egy nagy levegőt anyu és elindult a másik kettő szatyorért, ami még a kocsiban várt. Leraktam a konyhába a nehéz csomagokat, majd visszamentem a fürdőbe és megszárítottam a hajam. Mire kész lettem, addigra anya kipakolt. Beágyaztam, majd az íróasztalomra tettem a laptopot és bedugtam tölteni. Mikor beléptem a Kami felhasználóba felugrott a talcám és jelezte, hogy üzenetem jött a skypen. Megnyitottam a lapot és láttam, hogy Diától jött.
Van kedved fagyizni vagy jégkásázni menni?Örültem az ajánlatnak és boldogan írtam igent, amúgy se volt semmilyen programom. Anyut megkérdeztem és ő is megengedte, úgy hogy összekészültem és elindultam Diához, de előtte megígértette velem anya, hogy majd egyszer hívjam át és mutassam be neki, mert már nagyon kívácsi a barátnőmre.
Egy mosolyt kerekítettem a szám szélére, majd kihúztam a szöget és kidobtam a kis cetlit. Elővettem a száraz ételt Olafnak, öntöttem valamennyit a táljába, majd visszaraktam a helyére. Utána kinyitottam a hűtőt és kémleltem, hogy a korgó hasamat mi tehetné boldoggá. A harmadik polcon találtam egy epres joghurtot és egy palack tejszínhabot. Kivettem, majd a joghurtot egy kistányérba öntöttem és rányomtam valamennyi tejszínt, majd kimostam a fejet és visszaraktam a hűtőbe. Már csuktam volna vissza az ajtót, amikor megláttam egy kevéske epret. Bingó! Leültem a kanapéra és a szépen összehajtogatott takarót magamra telítettem, majd bekapcsoltan a tévét és megreggeliztem. Evés után elmosogattam, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Megmostam a hajam, majd a törölközővel a fejemen a tükör elé álltam és a kézmosónál megmostam az arcom, majd fogat mostam. Hallottam egy kocsiajtó csapódást, így gondoltam, hogy már hazaért anya. Kirohantam a bejárathoz és segítettem neki bejönni.
- Szia! - nyitottam ajtót, majd amikor már úgy láttam, hogy mindjárt leszakad a keze elvettem tőle a szatyrokat.
- Szia! Köszi. - fújt ki egy nagy levegőt anyu és elindult a másik kettő szatyorért, ami még a kocsiban várt. Leraktam a konyhába a nehéz csomagokat, majd visszamentem a fürdőbe és megszárítottam a hajam. Mire kész lettem, addigra anya kipakolt. Beágyaztam, majd az íróasztalomra tettem a laptopot és bedugtam tölteni. Mikor beléptem a Kami felhasználóba felugrott a talcám és jelezte, hogy üzenetem jött a skypen. Megnyitottam a lapot és láttam, hogy Diától jött.
Van kedved fagyizni vagy jégkásázni menni?Örültem az ajánlatnak és boldogan írtam igent, amúgy se volt semmilyen programom. Anyut megkérdeztem és ő is megengedte, úgy hogy összekészültem és elindultam Diához, de előtte megígértette velem anya, hogy majd egyszer hívjam át és mutassam be neki, mert már nagyon kívácsi a barátnőmre.
Az utcán sétálva gondolkoztam, hogy
kéne vennem egy gitárt, mert talán úgy könnyebb lenne tanulni és nem kéne állandóan
egymásnak adogatni. Mikor teljesen átgondoltam pont odaértem hozzá,
úgy hogy becsöngettem.
- Szia! - lépett ki az ajtón Dia.
- Hali! - mondtam mosolyogva, majd bementünk. A szobájába érve láttam, hogy egy kisebb kupi volt, de nem mondtam inkább semmit, mert hát az én szobám se tökéletesen tiszta és rendezett. Bepakolt pár dolgok az oldal táskájába, majd megugrott előtte, a wc-re és mondta nekem, hogy várjam meg a lépcsőnél. A szülei nem voltak otthon, így egyedül álltam csöndben és vártam. Egy hangos röhögés zavart meg a gondolataimban, majd amikor a lejövő emberekre tekintettem, láttam, hogy nincs egyedül a Dia. Mellette jött még Henry és Lui is.
- Ti is jöttök velünk? - kérdeztem egy kicsit csodálkozva, de nem bántam, így legalább megismerhetem őket is jobban.
- Aha, baj? - kérdezte Henry, de láttam rajta, hogy nem gondolta komolyan a kérdést.
- Nem, dehogy. - mosolyogtam rá.
A legközelebbi cukrászdába mentünk, ami forgalmas részen volt. Ugyan hosszú volt a sor, de gyorsan osztották a hideg finomságokat. Amikor kotorni kezdtem rájöttem, hogy mi az, amit otthon hagytam.
- Basszus. - mondtam halkan, mire Dia érdeklődve felém fordult.
- Mi az? - nézett rám.
- Nem hoztam pénzt. - néztem egy kicsit kínosan Diára.
- Nem gond, majd fizetem a tied. - mondta, majd egy nyugtató mosolyt küldött felém.
- Jó, de a következőt és állom! - ígértettem meg Diával.
- Oké!
A kasszához érve előreengedtem Diát, hogy válasszon először ő. Egy jégkását kért, amiben citrom, tropicana és kivi volt. Mivel még nem ismertem a fagyizót, bíztam Dia ízlésében és detto ugyan azt kértem.
- Egybe lesz. - mutatott Dia a két pohárra.
- Rendben. - mondta a kiszolgálónő. Megvártuk a fiúkat, majd elindultunk és egy kicsit sétáltunk, majd a Duna partján leültünk egy padra és ott beszélgettünk.
- Amúgy, mióta vagytok barátok Luival? - kezdeményeztem az ismerkedést Henryvel.
- Ha jól számolom, akkor kemény négy éve már. - ütött a Lui vállába ököllel.
- Az szép. - húztam a számat egy mosolyra. Bár nekem is lenne egy ilyen barátom, akit már ilyen rég birok, de nem baj, majd Diával elintézem.
- És mit csináltál, ameddig kint volt Franciaországba? - jutott eszembe, amit mesélt Lui.
- Hát semmi mást.. Én is mentem vele. - villantotta ki a szép fehér fogait Henry, mire Dia egy olyan mindjárt elolvadok arckifejezést vágott. Furi. Beszélgettünk még, majd lassan elindultunk hazafele. Az úton egy kicsit lemaradva a fiúk után mentünk. Nem akartam túl nyers lenni, de muszáj voltam megkérdezni Diától, hogy most, hogy állunk.
- Neked bejön a Henry? - kérdeztem.
- Csss! - csitított le Dia. - Még meghallja.
- Jól van, nyugi. - mondtam. - Ezt igennek veszem. - nevettem el magam. Dia nem is szólt semmit, elárulta az, hogy tisztára bevörösödött.
Hazaérve leültünk vacsizni anyuval és elmeséltem, hogy milyen volt a napom és anya is, hogy ő mit csinált. Evés után hátramentem a szobámba, leültem és bekapcsoltam a gépem. Láttam, hogy Dia elérhető volt, úgy hogy felhívtam. Mikor felvette beleköszöntem, majd megint az az ismerős mély hang jutott el a fülemhez.
- Lui? Hogy-hogy te vetted fel? - kérdeztem meglepődve.
- Dia éppen fürdik, gondoltam addig felveszem. - mondta lazán.
- Még egy kérdés.
- Na, mond.
- Mit keresel a szobájában? - értetlenkedtem.
- Jöttem a kottáért. - felelt..
- Milyen kottákért? - néztem tudatlan tekintettel az akkor már bekapcsolt kamerába.
- Szia! - lépett ki az ajtón Dia.
- Hali! - mondtam mosolyogva, majd bementünk. A szobájába érve láttam, hogy egy kisebb kupi volt, de nem mondtam inkább semmit, mert hát az én szobám se tökéletesen tiszta és rendezett. Bepakolt pár dolgok az oldal táskájába, majd megugrott előtte, a wc-re és mondta nekem, hogy várjam meg a lépcsőnél. A szülei nem voltak otthon, így egyedül álltam csöndben és vártam. Egy hangos röhögés zavart meg a gondolataimban, majd amikor a lejövő emberekre tekintettem, láttam, hogy nincs egyedül a Dia. Mellette jött még Henry és Lui is.
- Ti is jöttök velünk? - kérdeztem egy kicsit csodálkozva, de nem bántam, így legalább megismerhetem őket is jobban.
- Aha, baj? - kérdezte Henry, de láttam rajta, hogy nem gondolta komolyan a kérdést.
- Nem, dehogy. - mosolyogtam rá.
A legközelebbi cukrászdába mentünk, ami forgalmas részen volt. Ugyan hosszú volt a sor, de gyorsan osztották a hideg finomságokat. Amikor kotorni kezdtem rájöttem, hogy mi az, amit otthon hagytam.
- Basszus. - mondtam halkan, mire Dia érdeklődve felém fordult.
- Mi az? - nézett rám.
- Nem hoztam pénzt. - néztem egy kicsit kínosan Diára.
- Nem gond, majd fizetem a tied. - mondta, majd egy nyugtató mosolyt küldött felém.
- Jó, de a következőt és állom! - ígértettem meg Diával.
- Oké!
A kasszához érve előreengedtem Diát, hogy válasszon először ő. Egy jégkását kért, amiben citrom, tropicana és kivi volt. Mivel még nem ismertem a fagyizót, bíztam Dia ízlésében és detto ugyan azt kértem.
- Egybe lesz. - mutatott Dia a két pohárra.
- Rendben. - mondta a kiszolgálónő. Megvártuk a fiúkat, majd elindultunk és egy kicsit sétáltunk, majd a Duna partján leültünk egy padra és ott beszélgettünk.
- Amúgy, mióta vagytok barátok Luival? - kezdeményeztem az ismerkedést Henryvel.
- Ha jól számolom, akkor kemény négy éve már. - ütött a Lui vállába ököllel.
- Az szép. - húztam a számat egy mosolyra. Bár nekem is lenne egy ilyen barátom, akit már ilyen rég birok, de nem baj, majd Diával elintézem.
- És mit csináltál, ameddig kint volt Franciaországba? - jutott eszembe, amit mesélt Lui.
- Hát semmi mást.. Én is mentem vele. - villantotta ki a szép fehér fogait Henry, mire Dia egy olyan mindjárt elolvadok arckifejezést vágott. Furi. Beszélgettünk még, majd lassan elindultunk hazafele. Az úton egy kicsit lemaradva a fiúk után mentünk. Nem akartam túl nyers lenni, de muszáj voltam megkérdezni Diától, hogy most, hogy állunk.
- Neked bejön a Henry? - kérdeztem.
- Csss! - csitított le Dia. - Még meghallja.
- Jól van, nyugi. - mondtam. - Ezt igennek veszem. - nevettem el magam. Dia nem is szólt semmit, elárulta az, hogy tisztára bevörösödött.
Hazaérve leültünk vacsizni anyuval és elmeséltem, hogy milyen volt a napom és anya is, hogy ő mit csinált. Evés után hátramentem a szobámba, leültem és bekapcsoltam a gépem. Láttam, hogy Dia elérhető volt, úgy hogy felhívtam. Mikor felvette beleköszöntem, majd megint az az ismerős mély hang jutott el a fülemhez.
- Lui? Hogy-hogy te vetted fel? - kérdeztem meglepődve.
- Dia éppen fürdik, gondoltam addig felveszem. - mondta lazán.
- Még egy kérdés.
- Na, mond.
- Mit keresel a szobájában? - értetlenkedtem.
- Jöttem a kottáért. - felelt..
- Milyen kottákért? - néztem tudatlan tekintettel az akkor már bekapcsolt kamerába.
- Hát tudod, azokért amiket mindig néztek gitározás közben. - mondta.
- És minek neked a kották? - kérdeztem, mert elég érdekesnek hangzott és még mindig ködös volt.
- Hát, mert nélküle nem tudnék zongorázni.
- Te zongorázol? Nem is tudtam. - kérdeztem igen csak meglepődve.
- Most már tudod. - mosolyodott el Lui.
Hallottam, hogy nyílt az ajtó és Dia lépett be a szobába.
- Te meg mit csinálsz itt? - kérdezte Dia, olyan hangnemben, mintha a kisgyermekét védené.
- Te zongorázol? Nem is tudtam. - kérdeztem igen csak meglepődve.
- Most már tudod. - mosolyodott el Lui.
Hallottam, hogy nyílt az ajtó és Dia lépett be a szobába.
- Te meg mit csinálsz itt? - kérdezte Dia, olyan hangnemben, mintha a kisgyermekét védené.
- Nem mindegy neked? - válaszolt flegmán vissza Lui.
- Nekem nem mindegy, nekem nem mindegy?? Ha nem felejtenéd el még az én szobámban ülsz a gépem előtt. - üvöltötte Dia és majdnem már a 3. világháború készülődött amikor beleüvöltöttem a mikrofonba:
- Hagyjátok már abba! Lui bejött a szobádba, hogy megkeresse a kottákat és velem beszélgetett. Lui, te nem beszélj már így a húgoddal! - oktattam ki a két vitázót.
- Oké, akkor bocsi, hogy így rád förmedtem. - mondta Dia elkomorodva.
- Semmi baj. Bocs, hogy flegma voltam. Szia, Kami. - köszönt el Lui, majd felállt a gép elől.
- Szia! - köszöntem el.
Dia leült a székbe és beszélgettünk, bocsánatot kértem amiért így kiakadtam csak nem hagyhattam, hogy tovább öljék egymást, de persze Dia megértett, bár remélem, hogy Lui sem haragszik rám, hogy így "leüvöltöttem".
Sokat nem beszéltem Diával, mert már késő volt és mentem lefeküdni.
- Hagyjátok már abba! Lui bejött a szobádba, hogy megkeresse a kottákat és velem beszélgetett. Lui, te nem beszélj már így a húgoddal! - oktattam ki a két vitázót.
- Oké, akkor bocsi, hogy így rád förmedtem. - mondta Dia elkomorodva.
- Semmi baj. Bocs, hogy flegma voltam. Szia, Kami. - köszönt el Lui, majd felállt a gép elől.
- Szia! - köszöntem el.
Dia leült a székbe és beszélgettünk, bocsánatot kértem amiért így kiakadtam csak nem hagyhattam, hogy tovább öljék egymást, de persze Dia megértett, bár remélem, hogy Lui sem haragszik rám, hogy így "leüvöltöttem".
Sokat nem beszéltem Diával, mert már késő volt és mentem lefeküdni.
szeptember 08. hétfő.
A reggel elég unalmasan telt, elsétáltam Diához, de láttam, hogy Henry
is ott állt a kapuban.
- Hali Henry! - köszöntem.
- Szia Kami! - mondta.
- Mi járatban itt? - kezdtem a csevegésbe.
- Várom Luist. Te?
- Én meg Diát.
- Az úgy jó. - mondta mosolyogva.
Dia és Lui együtt jöttek ki, így hát négyen indultunk el.
Amikor beértünk
láttuk, hogy a többiek elfoglalták a ping-pong asztalt. Lui és Henry beszálltak
a játékba, én meg a padon ültem és beszélgettem Diával, meg néztük a többieket. Hirtelen egy hangos, sípoló hang szólt meg mellettem.
- Mit képzeltek magatokról?- harsogta Noémi.
- Miről beszélsz? - kérdeztem tőle.
- Hogy képzelitek, hogy Luival és Henryvel jöttök be a suliba?! - nézett ránk lekezelően.
- Talán úgy, hogy a barátaink. - reagáltam rá. - De tudtommal nektek semmi közötök hozzám, mert egyik sem a pasitok, vagy lemaradtunk valamiről? - néztem Diára.
- Haha, most viccesnek érzed magad? - szólalt meg Enikő.
- Megszólalt a csatlós. - súgta Dia, mire nem tudtam megállni és hangosan felröhögtem, mire Dia se
bírta tovább és egyhangúan nevettünk. Noé és Enikő sértetten odébb álltak, majd egyáltalán nem feltűnően, rólunk beszéltek.
Mr. Benedekkel kezdtünk. Ő az angol
tanár, akivel ugye már találkoztunk. Szünetben
Dia folytatta a dalszövegírást én meg mellette hallgattam az mp3 lejátszómon a
zenéket. Matekon Barbara tanárnővel kezdtünk. Amikor belépett az ajtón mindenki
meglepődött, mert azt hittük, ha már Barbi a neve, akkor olyan is a kinézette, a megszokott szőke haj, rózsaszín ruha stb., hát tévedtünk, mert egy vörös hajú, vérpiros
és fekete színből álló a ruhakollekcióval lépett be a terembe.. Leült az asztalhoz és egy gyors
névsorolvasás után bele is vágott az egyenletek kiszámítása témába. Szünetben
mindenki sokkban volt. A fizika óra lassan és unalmasan eltelt, aztán jött az
irodalom. Egy fiatal tanár jött be, Kocsis tanár úr. Az egész órát
beszélgetéssel töltötte el, majd jött a rajz, ami gyorsan eltelt Cifra tanár úrral.
Mivel még csak az első nap volt,
leckét nem kaptunk, úgy hogy áthívtam Diát hozzánk. Nem gondoltam volna, hogy a gitárt
is hozza magával, de nem volt baj. Anyunak bemutattam és Olafnak is. Dia
teljesen beleszeretett Olafba és ahova mentünk vittük magunkkal, de persze a
cicámnak sem volt ellenére a sok figyelem és kényeztetés, nem mintha én nem szoktam kényeztetni meg odafigyelni rá, csak hát tudjátok milyenek a cicák, mindig szeretik ha törődnek velük.
Kimentünk az udvarra
és leültünk a padra a kistóval szemben. Sokat gyakoroltunk és már nagyon belerázódtam.
- Lányok vacsora! - szólt anya ki az udvarra. - És a cicát is hozzátok be, mert ő is most kap
enni!
- Maradsz vacsira? - kérdeztem Diától.
- Ha nem zavarok.
- Persze, hogy nem! Gyere.
Vacsora után már tényleg későre járt,
úgy hogy kikísértem Diát, letusoltam és lefeküdtem aludni Olaffal. Mielőtt elaludtam
még egy kicsit simogattam meg beszéltem hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése