5. /Szülinapozás-Pizsiparty/

Minden nap új élménnyel bővül a naplóm és minden évben erre a szülinapra is akarok emlékezni.

   A hét gyorsan eltelt, úgyhogy nem tudtam mit írni. Pénteken tanítás után átmentem Diához és ott aludtam nála. 

- Mit csináljunk? - kérdezte Dia, amikor leültünk a kanapéra.

- Film? - kérdeztem.

- Oki, mit nézzünk?
- Hát nem tudom.
- Én se. - húzta el a száját Dia.

- Mondjuk... Legye...Másnaposok? - ugrott be egy filmcím.

- Oki, azt még úgy se láttam. - mondta Dia, majd a laptopján keresett egy online filmnézős oldat, majd beírta a keresőbe a címet, majd egy USB kábellal összekötötte a gépet és a tévét.

- Még én se, de a tévében láttam már az előzetesét és nekem tetszett. - folytattam a témát.

- Hát ha neked tetszett, akkor megbízom a döntésedben. - mondta Dia mosolyogva, miközben lehuppan mellém.

- Akkor nézzük. - indítottam el a filmet. Anyukája csinált nekünk popcornt és hozott kolát is. A film alatt sokat röhögtünk és Dia az egyik legjobb résznél pont ivott és, hát igen, sajnos a tv bánta, na meg Dia kutyája, akit amúgy Williamnek hívnak, de több beceneve is van, mint például a Wili. Amúgy ő egy cuki két éves husky kutyus.
*Kb. másfél óra múlva...*
- Hát ez jó volt. - mosolyogtam Diára.
- Aha. - nézett rám, és tényleg láttam rajta, hogy tetszett neki. - Jót választottál.
Kivittük a tányérokat a konyhába és beraktuk a mosogató gépbe. Lui nem volt otthon szóval nem találkoztam vele, de olyan négy fele ő is hazaért. Dia apukája is szinte egyszerre ért haza Luival. Mivel még nem találkoztam vele, bemutatkoztam, majd válaszoltam még egy pár kérdésre. Csak a szokásos. Dia szülei elmentek otthonról, így hárman maradtunk a házba és az éhség sem került el minket, így bementünk a konyhába és gondolkozni kezdtünk, hogy mit együnk, vagy netán mit főzzünk.
- Pirítós? - kérdezte Lui.
- Nem. - ráztam a fejem jobbról balra, balról jobbra.
- Mi van itthon? - nézett Dia a hűtőbe, majd a mélyhűtő. Mosolyogva felénk fordult és csak úgy csillogott a szeme.
- Megvan! - mondta, majd előhúzta a mélyhűtőből a zacskós csirkemelleket.
- Krumpli jó lesz hozzá? - kérdeztem, majd elindultam a kamra felé.
- Aha. - mondta Dia. Lui még a bárszéken ült és nézte, ahogy mászkálunk és pakolászunk. Bementem a kamrába és kihoztam öt db krumplit. Amikor megláttam, hogy még mindig nem csinál semmit Lui, főleg, hogy még a telefonját is elkezdte nyomkodni, nem tudtam megállni, hogy ne szóljak oda neki.
- Hallod Lui... - nézett föl a telefonjából a neve hallatán - ha szeretnél enni, akkor neked is be kell szállnod a főzésbe, szóval pattanj és kezd el hámozni a krumplikat. - mondtam neki, majd elővettem egy tálat, vizet és krumplit raktam bele, majd leraktam elé. Lui ezt az egész folyamatot végig nézte, majd megszólalt.
- Ne hidd, hogy én most elkezdtek főzni, az a ti dolgotok. - mondta, majd felém tolta a tálat.
- Képzeld el, hogy több férfi is főz, szóval álljál neki, vagy tényleg nem kapsz abból amit mi csinálunk, és ehetsz pirítóst. - fordult meg Dia és leoltotta Luit.
- Na jól van, de mindjárt jövök. - mondta Lui, majd kiment a házból.
- Ez meg hova megy? - kérdeztem Diától, de csak megrántotta a vállát és folytatta a húsok sütését. Pár másodperc múlva Lui visszajött, de ahogy hallottuk, nem volt egyedül, mert beszélgetett valakivel. Amikor megláttam, hogy Henry jött egy kicsit oldalba böktem Diát, mire rám nézett, majd vette a célzást, hogy valamit mutatni akarok, így követte a tekintetemet és ő is meglátta Henryt.- Szasztok! - köszönt.
- Hali! - köszöntünk egymás után Diával.
- Hallom munkára akarjátok fogni a haverom. - mondta Henry.
- Hát, ja. - mondtam. 
- Amúgy, hogy-hogy itt vagy? - kérdezte Dia mellettem állva. Egy kicsit szorongott, de próbált laza maradni.
- Lui hívott, így jöttem. - válaszolt röviden.
- És éhes vagy? - kérdeztem, egy gonosz vigyorral, amit persze próbáltam leplezni, de szerencsére nem vette a lapot Henry. Dia rám pillantott, mert szerencsére ő értette mire gondolok.
- Eléggé. - mondta.
- Akkor hajrá! Itt egy kötény és kezdjetek hozzá a krumplik pucolásához. - mondtam egy nagy vigyorral és odadobtam egy kötényt Henrynek és egyet Luinak is.
- Na bazdmeg. - szólalt meg Henry, majd mosolygott egyet és odaállt a krumplikat pucolni. Lui és vele tartott és végre nem ketten voltunk a Diával. Elkezdtünk zöldségeket darabolni még köretnek. Közben beszélgettem Diával.
- Cserélünk Henry? Jobban szeretek krumplit hámozni. - mondtam egy kisebb mosollyal az arcomon, majd a Dia könyökét éreztem az oldalamban, mire felszisszentem egyet.
- Tőlem. - rakta le a hámozót, majd kikerülte az asztal szigetet és Dia mellé állt, én meg odamentem Luihoz, majd folytattam a munkát.
- Hozok még krumplit, mert ennyi nem lesz elég négyünknek. - mondta Lui, majd elment a kamrához és hozott még kettőt. Mikor visszalépett mellém és a vízbe dobta a krumplit a víznek a fele rám ment.
- Köszi. - vágtam egy grimaszt Luinak.
- Bocs. - kezdett el nevetni, de tettette, hogy nem vicces számára. Egy pár perc eltelt, majd arra lettem figyelmes, hogy Dia és Henry eléggé élvezik egymás társaságát. Oldalba böktem Luit, majd mosolyogva néztem az előttünk álló pár felé. Lui értette a célzást és egy kicsi mosoly húzódott a szája szélén.
Készen lettünk a főzéssel és már csak teríteni kellett.
- Üljetek csak le az asztalhoz, innentől már megcsináljuk mi. - mondtam mosolyt küldve a fiúk felé, majd kivettem a kezükből és a kést és a hámozót.
- Végre! - mondta Henry, majd hosszan kifújta a levegőt és leült az asztalhoz. Kipakoltuk az ételeket az asztalra, majd enni kezdtünk.
- Jó étvágyat! - kezdtem el, majd láncban folytatták a többiek. Henryn már látszott, hogy farkas éhes, mert úgy bámulta a húst, hogy mindjárt az egész tálat befalja. Amikor felvágta a húst és a szájához emelte, és szinte már csorgott a nyála, hirtelen megszólaltam.
- Várjunk csak! Még nem is mondtuk el az asztali áldást. - mondtam, és komoly arcot erőltettem magamra, de Henry reakciója nem segített benne, hogy sokáig bírjam.
- Mi van? - nézett rám Henry fancsali arccal.
- Bocs, nem hagyhattam ki. - nevettem el magam végre. - Egyél nyugodtan. - mondtam, mire Henry végre ehetett. Diának egyik pillanatról a másikra megszólalt a telefonja, mire felvette.
- Szia, anyu. - köszönt bele.
- Aha, aha, aha. - mondta egyfolytában.
- Nem kérünk köszi! Oké! Szia! - rakta le a telefont anya.
- Na? - néztem rá kérdőn.
- Anyuék a kfcből hívtak és azt kérdezték, hogy kérünk-e enni, de mivel már csináltunk...
- Na ne szívass! - mondta Henry.
- Komolyan mondtam. - mondta Dia.
- Na mindegy. - szólalt meg Lui.
Mire haza értek Dia szülei, addigra már elrámoltunk és elmosogattunk. Henry is maradt és négyen fojtattuk a hülyülést Dia szobájában. Este későn lefeküdtünk. 

szeptember 13. szombat 

   Reggel arra keltem, hogy Dia a képembe bámul. Hirtelen olyan frászt kaptam, hogy leestem az ágyról. Úgy elkezdtünk röhögni, hogy még a fiúk is bejöttek megnézni, hogy mi olyan vicces.
   Délután hazamentem, megfogtam egy könyvet és kiültem a kistóhoz. Már nem is tudom, hány órát olvastam.
   Este még beszélgettem egy kicsit Diával a neten, majd lefeküdtem.

szeptember 14.

Reggel egy újabb szívrohamon estem át.
- Boldog Szülinapot! - kiáltott fel anya, majd egy sárkánynyelvbe fújt bele, és a szívem majdnem kiugrott a helyéről. 16 évesen az első reggelem egy kisebb szívrohammal kezdődött..  Juppi!
- Bontsd ki az ajándékodat! - mondta anya.
- Na, lássuk, mit rejt a csomagolás. - mondtam rejtélyesen., majd megláttam, hogy egy gitár volt az.
- De jóóóóóóó! - üvöltöttem, de annyira hangosan, hogy Olaf ijedtében olyan magasra ugrott, hogy a szemetesem volt a landolási helye. Még jó hogy csak papírokat dobáltam bele mostanság, mert valami felfogta az esést. Olafnak is ma van a szülinapja, mert őt szeptember 14.-én kaptam ugye pont 1 éve, így most ő 2 éves, amúgy meg sajna nem tudom, hogy mikor született, de úgy tekintem, hogy akkor van a születésnapja, mint amikor nekem és így jó is. Ő is kapott egy kis ajándékot: kaparófát és egy cicapárnát. Persze még most is hozzám jár fel az ágyra, ha este lefekszem. Gondoltam felhívom Diát és elmondom neki a hírt, hogy mit kaptam. 
- Sziaaaaa! - üvöltöttem a telefonba. Szegény Dia, ha eddig aludt biztos most felébredt, de túl boldog voltam ahhoz, hogy erre gondoljak. De azért nem vagyok olyan, hogy mindig a saját érdekemet tekintsem, de akkor az voltam.
- Szia, Kami. - mondta fáradtan.
- Képzeld kaptam egy gitárt!!!!!
- De jó. - mondta most már kicsit élénkebben.

- Van kedved átjönni egy kicsit később?
- Aha, és hozom a gitárt is. - mondta izgatottan.
- Tök szuper lesz. Akkor, majd gyere egy óra körül.
- Oksi.
 Amikor leraktuk a telefont kikeltem az ágyból és megettem a szülinapi reggelim, amit anya minden szeptember 14.-én csinál. Kettő finom tükörtojás, három bacon szalonna és ebből egy smiley csinálva, hozzá narancslé, vagy tea. Átöltöztem az egyik kedvenc ruhámba, ami még nagyon jól is nézett ki, fogat mostam és zenélgettem miközben vártam Diát. Fél egykor csöngettek. Dia állt a kapuban és valami dobozt fogott a kezében. Gyorsan lerohantam és beengedtem. 
- Szia. - fogadtam boldogan.
- Szia, boldog szülinapot. - adta át az ajándékomat, ami egy dvd volt.
- Köszi. - öleltem át.- Mi van rajta? - kérdeztem, amikor megpillantottam a kezembe lévő lemezt. Az ajándékban volt egy bögre is még.
- Menjünk be és nézzük meg. - mondta Dia.
Bent leültünk a szobámba a tv elé és beraktam a dvd-t.
- Te jó ég! Ezek a próbáink? - kérdeztem, amikor megláttam, hogy a Dia szobája a háttér és a kezemben van a gitárja.
- Igen.
- De mikor vetted fel egyáltalán? - kérdeztem ledöbbenve.
- Mielőtt át jöttél bekapcsoltam a kamerámat, hogy később majd megnézzük a fejlődésed és ez a mai pont jó alkalom volt, hogy oda is adjam neked. - mondta mosolyogva Dia.
- Nagyon jó lett!! Köszi még egyszer! - szorongattam meg, mire a feje tiszta vörös lett és levegőt is alig kapott.
- Szivi! - mondta Dia, amikor már levegőhöz tudtam jutni. 

- Na most, hogy megnéztük, mit csináljunk?- kérdeztem.

- Mi lenne, ha csinálnánk videókat, ahogy gitározunk, most már külön gitáron és ha gondolod csinálhatnánk ilyen feladatokat, tudod, mint a Youtubosok.- mondta Dia az ötletét csillogó szemekkel.

- Benne vagyok. De akkor írjuk össze a feladatokat.

- Oki.

  Kettő órán át csak videókat csináltunk és olyan szinten kifáradtunk, hogy Diának már nem is volt kedve hazamenni, így felhívta anyukáját, hogy maradhasson. Persze megengedte és anyu is szóval maradt és mondta nekem, hogy holnap suliba menet be kell ugranunk hozzájuk, hogy bepakolhassa a tankönyveket holnapra.

  A nappaliban leültünk a kanapéra és anya előállt azzal az ötlettel, hogy van-e kedvünk karaokézni. Jó ötletnek hangzott így hát beleegyeztünk és hárman énekelgettünk a házban.
  Olaf egy kis idő után odajött hozzánk, és Dia ölébe mászott. Látom már nem csak anyunak szimpatikus Dia, de még Olaf is megkedvelte.