Bemutatkozás

   Kovács Kamilla vagyok. Becenevem, Kami. 15 éves. Ha a tükörbe nézek egy barna hosszú hajú,

kék szemű, 169 cm magas lány tekint vissza rám. Hamvas bőrömön, itt ott megjelentik a tinédzser kor átka a pattanás és a mitesszer. Szemeimet inkább anyukámtól örököltem, míg a magasságom apától. Dús hajamat tulajdonképpen anyai ágon örököltem, de a vékony alkatomat apain. 
  Apa 2 éve elvált anyától és egy másik nőt vett feleségül, majd Horvátországba, költöztek, de azért nem felejt el, mert minden ünnepkor küld nekem egy levelet, és néha meg is látogat. 
Az első évet nehezen küszködtem át a válás miatt és az a tanulmányaimon is meg látszott, de később már elfogadtam a helyzetet és megpróbáltam jobban koncentrálni a tanulásra, viszont a rossz kedv és a néhai dühkitörések még megmaradtak egy ideig, de már a második évet újult erővel küzdöttem át, és mára már megszokott az, hogy a házban ketten vagyunk anyával. Vagyis hát nem ketten hanem hárman, mivel az életem is velünk él már, akit Olafnak hívnak. Ő egy cuki, egy éves, kék és zöld szemű, kicsi, fehér cicus. Még szülinapomra kaptam anyutól. Mivel a válás óta nem nagyon randizott anya, ezért elég magányos néha, úgy érzem és látom. Amúgy szeptember 14-én van a szülinapom. 
   A szét válás óta egy új lakásban élünk, szóval a nyár alatt sokat kellett pakolásznom és meg kellett szoknom az új házat. A barátaimat otthagytam a régi sulimnál és most egy sincsen. Sajnos elromlott a kapcsolatom velük, egy nagy vita miatt és a távolság is betett a kapcsolatnak, így együtt tudtam érezni anyával és a magányával. Ez idő alatt jobban előjött a vissza húzottságom és nehezen éltem át a napjaimat. De az új osztályt már nagyon várom és izgulok a találkozástól, de reménykedek, hogy jó fejek lesznek és találok új barátokat, akik mindig velem lesznek, bármi áll is velünk szemben. Ámen.