1. /Gólyatábor/

Várva várt napok

    Lassan vége a nyárnak és még csak most pakoltam a szobámban és készültem fel a gólyatáborra. Anya vagy ötször bejött a szobámba és mindig megnézte, hogy mindent elraktam-e. Amikor már készen voltam és a naplómat is elraktam, ledőltem egy kicsit, bekapcsoltam az mp3 lejátszómat és a kedvenc zenéimet hallgattam.

    Este korán lefeküdtem, mert reggel 7-kor kellett kelnem, de az izgatottságtól alig jött az álom a szememre, aztán csak egyszerűen, mint akit leütöttek volna, kidőltem. 
    Reggel anya elvitt engem a sulihoz és búcsúzásképp egy puszit nyomott az arcomra, talán cikinek kellene éreznem, de nem igen érdekel mások véleménye. Felszálltam a buszra és helyet keresve fordultam körbe, majd egy számomra szimpatikus székre leültem az ablak mellé. Felvettem a kék fejhallgatóm és elindítottam egy kedvemhez illő dalt, igazából mindig mást hallgatok, éppen ami tetszik.
   Halkan hallgattam, hogy ne hallja más, és közben a gondolataimban elkalandozva figyeltem, ahogy a többiek a buszba pakolják a bőröndjüket, majd hirtelen egy mély hangra figyeltem fel. Egy sötét barnás-feketés hajú, egész helyes srác volt.
- Szabad ez a hely? - kérdezte a mögöttem ülő sráctól, mire odafordultam felé, ami feltűnt neki és kérdőn tekintett rám, majd egy mosollyal ajándékozott meg. Zavaromban inkább csak elkaptam a tekintetem és a lejátszót szugeráltam.
- Igen. - a srác válaszát követően lehuppant mellé.
- Sziasztok! Kelemen András vagyok, én leszek az osztályfőnökötök. Szóval egy gyors névsorolvasás...

Boldog Gábor.

- Vagyok.

Calvin Henry.

-Vagyok. - szólt a mögöttem ülő srác.

Cseplen Klaudia. Nem jön.

Cseplen Luis.

- Jelen. - mondta az imént "megismert" (szóval így hívják)

Horvát Enikő.

- Vagyok.

Kemény Noémi.

- Jelen.

Kemény Olivér.

- Vok.

Kocsis Andrea.

- Itt vagyok.
Kovács Kamilla
- Itt. - mondtam a nevem hallatán.

Surány Eszter.

- Jelen.

Szabó Richárd.

- Vagyok.

Szekeres Viktor.

-Naná.

-Akkor indulhatunk.
   Hosszú volt az út, de leértünk a Balatonhoz, majd a tábort megtalálását követően mindenkit beosztottak egy fa házhoz, így kerültem én a négyesbe. A faajtó előtt megállva körbetekintettem, hogy felmérjem a terepet. Nagyon szép helyen voltunk, sok növény vett körül, ahova csak néztem zöldet láttam, majd egy kisebb szélfuvallatól a természet illata csapta meg az orromat, azaz édeskés virágillatok, egyszerűen imádom. Egy nagy sóhajt kiengedve léptem be a házba.
- Sziasztok! - köszöntem a többi lánynak.
- Szia. - köszönt vissza egy világos barna hajú, kicsit érdekes ruha összeállítású, amolyan hippire emlékeztető lány. Mellette ott állt egy sötét, gesztenye barna hajú lány, aki egy rövid fekete sortot és egy fehér amerikai zászlós pólót viselt. Volt bent még kettő lány, egy fekete és egy szőkés barnás hajú, de őket nem tudtam annyira megfigyelni, mert flegmán kivonultak köszönés nélkül.
- Kamilla vagyok, de csak Kami.
- Eszti. - mondta mosolyogva.
- Én Andi. - mondta a gesztenye barna hajú lány.
- Szabad ez az ágy? - mutattam rá az Andi mellettire.
- Igen. - mondta Eszti, akinek hangjában érzékeltem a kedvességet, ezért már tudtam magamban, hogy ő biztosan, egy jó lélek lehet, nem olyan, mint az a kettő, aki csak úgy elment.
   Lepakoltam mindent és kiültem az udvarra egy szép fa alá, ahol könyvet olvastam. Egy ismert mély hangra figyeltem fel.
- Szia! Te ugye Kami vagy? - mondta Luis.
- Szia! Igen, te meg... Luis? - kérdeztem egy kicsit megállva, hogy ne legyen feltűnő, hogy ennyire emlékszem a nevére.
- Igen, én vagyok. De csak Lui. Mit olvasol?
- Twiligh.- válaszoltam röviden és egyszerűen. Láttam az arcán, hogy nagyon nem szeretheti, de folytatta a kérdezést.
- És szeretsz olvasni?- kérdezett ismét Lui.
Becsuktam a könyvet és teljes figyelemmel kísértem, míg ő leült mellém.
- Nem tudom, igazából ritkán olvasok. Te?
- Soha életemben nem olvastam még könyvet, se kötelezőket, talán egyszer, kétszer. - mondta, majd szinte magán röhögött, én is elmosolyodtam. Ez érthető. Ritkák az olyan fiúk, akik nagyon szeretnek olvasni ilyen korban.- Viszont sportolni annál inkább szeretek, nagyon sok sportágat kipróbáltam már, te? 
- Hát nem vagyok egy sportos alkat, de nincs bajom vele. - fejeztem be a mondatom, mire Henry jelent meg a bokrokkal eltakart útról és Lui felé fordulva így szólt:
- Hol voltál már? Téged kerestelek mindenhol.
- Hát itt voltam. - mutatott körbe és felnevetett azon, hogy ez mennyire hülye kérdés volt. Na de az a mosoly... egyből zavarba hozott egy nap alatt már kétszer is.
- Ja, jól van. Nem jössz focizni? Találtam labdát meg egy tök nagy pályát? - invitálta Henry.
- De, jövök persze. - emelkedett meg a padról, majd fejét félig felém biccentve rám nézett. - Te nem jössz?
- Most nem köszi. - mondtam a könyvet felmutatva egy mosoly kíséretében. Lui értette a célzást és Henry után ment.
    Mikor besötétedett bementem a faházba és nagyjából kipakoltam a bőröndömből, majd kiültem a teraszra és néztem a csillagokat. Nem sokszor szoktam csak úgy üldögélni az éj közepén, de most kifejezetten jól esett a gondolataimba merül, mikor egy lágy és kedves hang szólalt meg mögöttem.
- Szia, Kami. Leülhetek? - kérdezte, mire hátra tekintettem és megláttam Andit, aki mögöttem állt.
- Persze gyere. - mondtam, majd arrébb csúsztam a padon. Andi lehuppant mellém, majd ugyan úgy nézte a Holdat, mint én, ezáltal beállt egyfajta kínos csönd, amit muszáj volt megtörni.
- A többiek már alszanak? - tekintettem a mellettem ülő lányra.
- Igen, de én még nem tudtam. - mondta és egy halvány mosolyt húzott a szája szélére.
- Kedves lány ez az Eszti, nem? - folytattam.
- Az ám, de soha se tudja, hogy mikor kell egy percre is csöndbe maradni. - mondta és szinte egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Megértettem, hogy miről beszélt, mert én is ilyen vagyok, néha túl sokat beszélek, ha a barátaim körében vagyok.
- És melyik iskolából jöttél? - kérdezte Andi érdeklődve.
- A Szent Lászlóból. Te? - kérdeztem.
- Én a Bíró Lajosból. 
- Az hol van? - néztem egy kicsit fancsali arccal, mert nem volt ismerős a neve.
- Dabason. - mondta mosolyogva.
- Hát, akkor utazgathatsz. - mondtam.
- Nem, mert felköltöztünk Pestre. - mondta Andi.
- Akkor jó. - mondtam, majd vissza tekintettem a Holdra. Olyan szép volt, ahogy néztem, pont teli alakjában tisztelt meg minket. Elég hűvös volt, így elindultam befelé.
- Jössz? - kérdeztem Andit, ahogy felálltam a padról.
- Aha. - bólintott egyet, majd felállt és elindult előttem a szobába vissza. Szerencsék is volt, mert nem sokkal később jött be az igazgató, hogy megnézzen minket. Még fél álomban voltam, ezért láttam az szememre eső fényt, amit a tanár az arcomba világított, majd lomha, halk léptekkel kiment a szobából és lassan becsukta az ajtót.

   A reggel elég gyorsan eltelt. 8 óra körül jött be Kelemen tanár úr kelteni minket. Mondhatni nem volt egy élmény, mert még nem akartam egyáltalán felkelni, főleg, hogy este, olyan 11 fele aludtam el. Noé és Enikő - így hívták a két lányt, aki nem köszönt nekem, de Andi elmagyarázta, hogy ők milyen álom világba élnek és csak azoknak köszönnek, akik szimpik számukra - Szóval Noé és Enikő nem hagyott minket tényleg semennyire aludni még egy keveset se, mert egyből előpakolták a smink készletüket és a telefonjaikon berakták a kedvenc, nyávogós dalaikat.
- Ezt muszáj? Szeretnék még pihenni! - förmedtem rájuk, miközben felültem az ágyon. Andi és Eszti is felült, mert ők se bírták már.
- Igen, a tanár úr, azt mondta, hogy keljünk fel és készüljünk el, mert lassan reggeli lesz. - mondta Noé, de olyan fölényesen beszélt, hogy azt hittem, hogy megtépem. Utálom az ilyen lányokat. Hanyat dőltem az ágyon, és még becsuktam a szemem egy pillanatra, mire az egyikük bekapcsolta a haj szárítóját. Melyik az az okos, aki képes két napra hozni. Nem maradhattam már az ágyban, így felkeltem és bementem a fürdőszobába fogat mosni. Egy picit még fáradt voltam és nem jöttem rá arra, hogy még nem kéne, mert még nem ettünk, na mindegy. Bementem a szobába, felkaptam egy fekete cicanacit, felhúztam a piros cipőmet és felvettem a kedvenc piros-fekete kockás ingem, majd elindultam az étkező felé. A reggeli vajas kenyér volt és lehetett hozzá választani dzsemet. Én a kedvencemet egy barack és egy erdei gyümölcsöset ettem. Andiékkal beszélgettem közben.
- Figyeljetek gyerekek! - szólalt meg Kelemen tanár úr, de a fiúk még mindig bohóckodtak, mire Vasvári tanár úr, aki amúgy az angol tanárunk lesz, fütyült egyet mire csönd lett.
- Na végre! - mondta Kelemen és kifújta a levegőt. - Délután lemegyünk a Balaton partjára. Hozzatok fürdő ruhát, ha ne tán jó lenne az idő. Kettőkor itt lesz a gyülekező az ebédlő előtt, addig meg szabad foglalkozás.- mondta el, majd a fiúk bele fütyültek meg boldogságukban hurrogtak, meg ilyesmi. Én csak nagy mosollyal  fordultam Andihoz és Eszterhez.
- De jó lesz.
   Reggeli után a lányokkal kiültünk a betonozott focipálya szélére és néztük a srácokat, ahogy játszanak, közben beszélgettünk. Noé és Enikő, állandóan nevetgéltek, meg összesugdostak, néha felénk néztek, aztán valamin nevettek. Persze néha a fiúk "vételen" odarúgták hozzánk a labdát, amiért vagy a Gabi vagy az Oli jött. Azt már leszűrtem, hogy ők ketten az idióták az osztályból. Egy kicsit elfancsalodtam, mert még nem voltunk olyan jó közösség, külön a fiúk és a lányok, ráadásul még köztünk is kiváltak ketten.
   Az idő elérkezett a kettő órához, így elindultunk összeszedni a cuccainkat, felvettük a fürdőruhákat, rávettük a ruháinkat, majd napszemüveget raktunk a fejünkre és elindultunk. A fiúk már ott álltak a megbeszélt helyen a tanárokkal és már csak ránk, lányokra vártak.
   Amikor leértünk a strandra, nagyon sok ember volt, de azért találtunk helyet. Lepakoltuk a cuccainkat, majd elindultunk a vízbe. A szél szerencsére nem fújt, de még így is elég hűvös volt a víz. A tanárok kintről figyeltek minket. Eszter úgy dőlt bele háttal a vízbe, mint aki a halálát játssza el. Bolond lány, de azt, hogy hogy nem fagyott meg, azt még most se tudom. Hirtelen egy sikoltást hallottam a mögöttem álló Anditól, frászt kaptam annyira megijedtem. Mialatt megfordultam. Csak azt láttam, hogy Viktor a hátát fröcsköli a hideg vízzel. Aztán megláttam Luit és Henryt. Mind a ketten tiszta vizek voltak már és elindultak, lassú léptekkel felém. Ajjaj. Gyors reakciómnak köszönhetően elkezdtem futni, a jéghideg vízbe. Ugyan felcsapott néha rám, de az adrenalintól, nem éreztem, de amikor beértek a fiúk és csak annyit éreztem, hogy a hideg, nedves víz érintkezik a testemmel, amitől annyira beleborzongtam, hogy a hideg is kirázott és liba bőrös lettem, majd hirtelen a víz alatt találtam magam. Lui lerántott a víz alá és most már tényleg én is csupa víz voltam. De ahelyett, hogy üvöltöttem velük, jól éreztem magam és csak röhögtem az egészen. Mikor megfordultam és elindultam, láttam, hogy még Andi egész jól megúszta, de sajnos nem érhettem oda a megmentésére, mert addigra már Oli és Gabi a vízbe rántották. Lassú léptekkel sétáltam Andi felé és éreztem, ahogy a lábszáram ellen áll a víz sodrásának, majd a kezemet nyújtottam, hogy segítsek felállni.
- Bocsi, de már nem tudtalak megmenteni a biztos haláltól. - mondtam és eljátszottam, mint aki annyira sajnálja, hogy nem tudta megmenteni a víztől. Andi vette a célzást és elkezdett fröcskölni.
- Nesze! - nevetett a képembe. Persze nem hagyhattam, hogy elveszítsem a háborút, így hát én is elkezdtem. A végére már csak azt vettük észre, hogy mindenki mindenkit fröcsköl.
- De várjunk csak, valakik hiányoznak. - csitítottam le a bagázst, majd a part felé tekintettem, ahol Noé és Enikő szalma kalapban, napszemüveggel napoztak. - Mi lenne, ha őket is behoznánk a vízbe? - tettem fel a nagy eldöntő kérdést a fiúktól mire négyen elindultak kifelé. 

- Most megkapják a reggeli ébresztést. - mondtam gonosz vigyorral az arcomon, Andinak és Esztinek. Amúgy Eszti még mindig a hideg vízben a lábain ült, de a hír hallatán felállt és ő is mosolyogni kezdett. A másik pillanatban csak azt látjuk, hogy a lányok sikítva üvöltik, hogy "tegyetek le" meg, hogy "ne", de már késő volt a fiúk levették a szalma kalapot és a szemüveget a fejükről, és behozták őket a vízbe. Odamentem hozzájuk, mielőtt még elengedték volna a lányokat és a mellkasukat és a hasukat bevizeztem, hogy azért szív rohamot ne kapjanak.
- Ne Kami. Szólj nekik, hogy tegyenek le! - síró görcsösen nyávogták a lányok, mire mosolyra húztam a számat.
- Hallottátok. - néztem a négy srácra, aki amúgy Ricsi, Viktor, Lui és Henry voltak, majd bólintottam egyet mire elengedték a kezüket, lábukat és csak egy ploccsanást lehetett hallani és a két lány gyorsan a víz alatt találta magukat. Kicsit csodálkoztam, hogy nem szóltak semmit a tanárok, de ők is biztosan értik, hogy a gólya táborban össze kell kovácsolódnunk.
- Ezt még megbánjátok! - mondta Noé és elsöpörte a vizes haját az arcából, majd Enikővel együtt elkezdett minket fröcskölni. Persze a vége egy nagy háború lett és már tényleg mindenki mindenkit támadott.
   Este egy felelsz vagy merszet játszottunk persze a tanárok tudta nélkül, az egyik eldugott kerti asztalnál, majd később mindenki elment aludni, mert reggel korán kellett kelni, a visszautazás miatt.