10. /Alakulóban/

Húzz mosolyt szádra, s mond, hogy velem tartasz.

  5:00-kor keltem, így volt időm hajat mosni és ráérősen készülődni.

  Biológiával kezdtünk, ezért Alexandra tanárnő páronként hozott egy halott békát, ami felboncolásra várt. Gabi és Oli persze elhülyülték az egészet, Noé és Enikő kárára, és szinte (SZINTE) sajnáltam őket, amikor a fiúk csak úgy heccből megdobálták a békaszemekkel. Ez az óra után jött a dupla angol Vasvári tanár úrral, és elkezdtük az összefoglalást, és készültünk az év elei témazáróra (már jól kezdődik a hétvégém, mert Hétfőn lesz a doga). 

  Szünetben a Diával voltam és Henryvel is különös módon, most nem volt kedve kéz-pongozni. Elmeséltem, hogy mi történt velem, tegnap és Dia nagyon felpörgött és már mindent elkezdett szervezkedni, pedig nem is adtam rá okot, amire azt mondhatná, hogy mostantól mi egy pár leszünk.

  Szünet után jött a nyelvtan Kocsis tanár úrral, matek Barbara tanárnővel és földrajz Alexandra tanárnővel. Órák után, még benéztem a szekrényembe, hogy kivegyem a gördeszkát, amikor megtaláltam egy újabb violinkulcsos lapot, de ezúttal egy levél volt. Éppen, akkor fejeztem be az olvasást, amikor odajött Dia. Most már ez a második volt ettől az embertől és gondoltam, elmondom Diának. A hazavezető úton Diával azt latolgattunk, hogy vajon kitől jöhetett, de senkire nem esett a tippünk.

  Hazaérve lepakoltam és lehuppantam a tv elé, mielőtt bekapcsoltam volna, hallottam, hogy kaparászik valaki, vagy valami. Tudtam, hogy csak Olaf az, hogy be akar jönni, szóval odamentem a teraszajtóhoz kikukkantottam és beengedtem. Túl sokáig nem néztem a tv-t, ezért hátra mentem és leültem tanulni, meg leckét írni. Mikor már mindennel készen voltam leültem egy kicsit gitározni.

  Körülbelül másfél órát zenéltem, amikor egy pittyegés törte meg a hangokat. Egy üzenet jött.

Furcsálva néztem az üzenetet, majd gyorsan felhívtam Diát, hogy mi legyen és válaszoltam.

Zsebre raktam a telefonomat kifelé menet és a hűtőre kiraktam anyunak az üzenetemet

"Elmegyek, este talizunk. 

  UI: 5 körül itthon vagyok!  

                                             Csók: Kami"

Mire odaértem, már ott várt Trevis.

- Na, mizujs van? - kérdeztem érdeklődve. 

- Semmi különös, csak éppen itt lógok és várok valakit. - mondta és egy kicsi mosolyra húzta a száját.

- Áh, értem, akkor nem is zavarok tovább, hát ha ideér. - mondtam színlelt csalódottsággal és indultam egyenesen tovább.

- Meg se várod a válaszom? - kérdezte Trevis a csuklómat fogva, amitől elégé elpirultam, de tuti, hogy nem sikerült elrejtenem. - Nem zavarsz. Megteszi, ha te is maradsz.- mosolyodott el és szerencséje van, hogy értem a célzást és nem veszem magamra.

- Genyó, na most még itt állunk egészen fél ötig vagy akkor már inkább sétálgatunk? - kérdeztem.

- Park?

- Megteszi. - kontráztam vissza, mire Trevis elnevette magát. A parkba sétálva sokat beszélgettünk.

- És hova jársz suliba? -kérdeztem.

- Innen nem messze Cooper Gimnáziumba. Te? 

- A Kemény Dorinába.

- Az jó hely. - mondta.

- Ja, de inkább az a jó, hogy jó az osztályközösségem. - mondtam.

- Az se hátrány. - küldött egy mosolyt felém, azzal az eszméletlen cuki mosolyával.

- Láttam a múltkor, hogy volt nálad gördeszka szóval gondolom deszkázol. - választottam új témát.

- Igen, már elég rég óta, de gondolom, te se vagy egy bukdácsoló kis nyuszi, ha netán az utat nézed és nem mögötted lévő embereket. - célzott enyhén Trevis a tegnapira.

- Hahahaha, igazán vicces vagy, komolyan mondom, hogy jelentkezned kellene egy humoros showba.- löktem rajta egyet oldalból.

- Mindenképp.- válaszolta humorában, majd ő is lökött egyet rajtam. - De azért egyszer elmehetnénk együtt deszkázni, feltéve, ha nincs kedved borulni, mert akkor inkább válasszunk más programot. - piszkált tovább.

- Na jól van már egyszeri eset volt... És egy szóval sem mondtam, hogy benne vagyok. - mondtam "lenézően".

- Akkor, nincs második randi? - kérdezte túljátszott szomorúsággal. 

- Én még az elsőről se tudok, hogy mikor volt, de ha te mondod biztos úgy van. - hagytam rá.

- Nem volt, hanem van és szerinted mi akart lenni ez a találkozó, mert barátom van elég, bár téged utolsó esetben annak is elfogadnálak, de csak ha nagyon muszáj lenne. - mondta, majd egy közeli padnak a háttámlájára felült. Én is ezt tettem.

- Valamikor kiderül, egyszer biztos. - mondtam a jövő felé tekintve.

   Még beszélgettünk egy keveset, aztán mondtam neki, hogy megígértem, hogy ötre hazaérek, ezért elindultunk vissza felé.

   A házunkhoz érve még beszéltünk egy pár szót, majd nyomtam egy gyors puszit az arcára és berohantam, szó szerint, mint egy nyolc éves kis lány, olyan voltam. Az ajtót becsukva levettem a kabátom és leültem vacsizni anyuval, elmeséltem neki ezt az új ismerőst. Ugyan kérdezgetett egy pár dolgot, de elég könnyen vette fel, hogy az ő kicsi lánya (ahogy szokták mondani, és ahogy az összes szülő szokta mondani a gyerekének a "kicsi" jelzőt) már találkozgat fiúkkal. 

   Letusoltam, fogat mostam és még leültem egy kicsit netezni, amikor láttam, hogy egy új ismerősnek jelölésem van. Fekete Trevis. Elfogadás.
Diát felhívtam skypen, hogy elmeséljem neki a történteket. Miután elköszöntem tőle kikapcsoltam a gépem és még zenét hallgattam a telefonomon, de már feküdtem. A üzenet hangja megzavarta a zenét, így megnéztem ki írt, de már volt egy tippem.