11. /Új lány/

Ne ítélkezz a külső alapján!

  A reggel ugyan úgy telt, mint a többi, deszkával elindultunk a suliba Diával.

  A többiek játszottak és most kivételesen, mi is beszálltunk. Első órán bejött Kelemen tanár úr és bejelentette, hogy új osztálytársunk lesz. Az első kettő óránk tesi volt, majd utána kimentünk az udvarra. Diával és Henryvel leültünk oda ahova szoktunk, és ott beszélgettünk. Láttam, hogy az új lány egyedül ül és elég magányosnak tűnt bár egy kicsit, olyannak tűnt, mint aki valami rosszat tervel, vagy valami rosszban sántikál, de mégis elhessegettem minden rossz gondolatom, hisz ne ítéljük már meg az embert a külső mázáról, így gondoltam bedobom minden bájom és odamegyek beszélgetni vele,

- Szia!- köszöntem a lánynak, aki éppen írt valamit.

- Hello!

- Kami vagyok.

- Hannah. - mondta röviden.

- Nem zavarok? Mert ha igen elmegyek. - kérdeztem, miközben az arcát kémleltem. Tiszta arca volt, szinte sehol egy pattanás vagy mitesszer, a szeme enyhén ki volt sminkelve, olyan füstös hatást keltve, és a pillái is ki voltak húzva szempilla spirállal. 

- Nem, nem, maradj csak nyugodtan. - mondta, s végre láttam egy kis mosolyt az arcán.

- Nincs kedved odajönni velem a többiekhez? - kérdeztem bizakodva.

- De, szívesen. - válaszolt Hannah újra mosolyogva. Haladunk. 

- Skacok, ő itt Hannah, az új osztálytársunk. Hello, Cs, Szia, Mizu köszönéseket lehetett hallani. Mindenkinek elmondtam a nevét, majd elindultunk az órára.

Szünet után jött a fizika Eszter tanár nővel, majd még egy infó Szekeres tanár úrral és ennyi is volt a mai suli.

  Délután elmentünk a plázába Diával vásárolni és megnéztük a moziban a Kamuzsarukat. Hazafele menet megálltunk Diáéknál, és elhoztuk a gitárját, majd elindultunk hozzám. Belépve az ajtón lepakoltunk és beültünk a nappaliba. Én hátramentem a szobámba, hogy előrehozzam a saját gitáromat. Zenélgetés közben tartottunk egy kis szünetet és beszélgettünk ittunk meg ilyesmi. Hallottam, hogy nyávog kint Olaf, úgy hogy mentem és beengedtem. Először hozzá dörgölőzött a lábamhoz, majd ment és üdvözölte a Diát is. A hűtőből elővettem a cicaeledelt, beleraktam a tányérjába és leraktam a földre.

- Elkezdett enni az Olaf, olyan édi.- mondtam Diának.

- Az, nagyoon is.- mosolygott Dia és nézte Olafot, ahogy eszik.

- És amúgy veled mizujs Henryvel kapcsolatban? - kérdeztem érdeklődve.

- Eddig nem nagyon láttam jelét annak, hogy ő is érezne valamit. - komorodott el, egy kicsit Dia. 

- Jó, de hát ismered a fiúkat, hogy ők nem nagyon beszélnek az érzéseikről, úgy általában.- biztattam Diát.

- Tudom, csak ez olyan idegölő. - mondta Dia egy kicsit már nyávogva, és valamilyen szinten idegesen.

- Igen, tudom, nagyon is az. - mondtam Diának, és bele tudtam gondolni magam a helyzetébe, mivel én is így voltam Luival, de most itt van Trevis és elég idegölő. Vajon melyiket válasszam? Trevis eléggé közeledni próbál felém, Luiról meg ilyen téren nem tudok semmit. Lehet, hogy neki más tetszik. Melyik lenne a jobb, a könnyebb vagy a nehezebb út. Ezt még át kell gondolnom...
- Kami?!?! Figyelsz? - szakította félbe a gondolataimat Dia.
- Persze, persze. - mondtam, miközben megráztam a fejem.

   Anya nem sokkal később haza is jött, kérdezte, hogy marad-e Dia vacsorára, de mondta, hogy mennie kell, így kikísértem a kapun, elköszöntem és bementem. A szobámban ülve gondolkoztam, hogy mit csináljak, mert a leckék készem voltak, gépezni nem volt kedvem, a tv-ben semmi érdekes és új nem megy, kint sincs túl jó idő, frány ősz... Csak ültem a szobában és gondolkoztam, de nem csak ilyen tinis gondolataim voltak, hanem, úgy mindenről. Elég érdekesnek tűnhettem, ha valaki látott volna, mint egy szobor feküdtem az ágyamon a plafont bámultam és gondolkoztam.

   Mikor már a csönd is túl hangos kezdett lenni, gondoltam, hogy megnézem, anya mit csinál odakinn. Jó is volt, hogy mentem, mert pont kellett a segítségem, így hát ott maradtam és néztem anyát, ahogyan pizzát süt, és azért én is segédkeztem ott mellette, mint egy kukta. 
   Vacsora után leültünk anyuval sorozatot nézni. Mikor vége lett hátramentem és keresztbe feküdtem az ágyon hallottam, hogy hívnak skypen, így felvettem és beszéltem a Diával. Valami hajnali egy körül feküdtem le és őszintén, már vártam a holnapot.