12./ Te+én=?/

szeptember 27.

Fogd kezem, öleld testem, érintsd meg lelkem, csókold meg ajkaimat!

   Mondhatni, hogy reggel, de igazából 10 óra körül keltem fel az ágyból. Anya dolgozott, de a reggelimet az asztalra tette.
   Leültem és ettem, miközben gondolkoztam az esti álmomon. Éppen azt álmodtam, hogy Trevissel deszkázunk és még benne volt annyi, hogy megcsókolt.. és a többire már nem is emlékeztem. Inkább hagytam az álmom és beültem a tv elé és folytattam a reggelit. Olafot is megtaláltam a kanapén, így volt társaságom is.
   Tv nézés után, felvettem a gitárom az ágyról és kimentem az udvarra, leültem a padra és gyakorolgattam. Körülbelül egy órát gyakorolgattam, amikor hallottam, hogy anya hazajött így bementem és segítettem neki a főzésben. Brokkoli krémlevest, másodiknak sült krumplit és rántott húst ettünk.
   

Ebéd után lassacskán elkezdtem öltözködni, hiszen 2 körül oda kéne érnem a parkba, de elég az is ha csak fél kettőkor indulok. Kinyitottam a szekrényem és egy csomó ideig válogattam, mire megtaláltam a számomra akkor tökéletes ruhát. Egy kék nadrág, egy laza szürke póló, amire egy fehér vicces arcú pulcsit vettem, majd egy farmer hatású világos kék cipőt húztam a lábamra, elmentem a fürdőbe és kispiráloztam a szemem, meg kihúztam a vízvonalat szemceruzával, ahogy szoktam általában. Hajammal különösebben nem kezdtem semmit, így is elég göndör volt magától is, hajat vasalni, meg nagyon-nagyon ritkán szoktam. 
   Az óra időt ütött így egy kis késsel, hát azért no, idézzem magam: "Persze vedd úgy, hogy ott leszek", higgye azt hogy nem jövök. Vajon, tud-e többet várni, az majd kiderül. Elindultam körülbelül 40-kor.
   Sokat nem tudtam késni, csak körülbelül 5 percet, de nem baj.
- Hello! - köszönt Trevis egy mosollyal.
- Szia! - köszöntem vissza és én is mosolyogtam, mivel az arcomra csalta az övével.- Na indulunk? - raktam le a gördeszkámat.
- Ja. - mondta Trevis, majd felpattan a deszkájára.
   Elindultunk és körbedeszkáztuk a parkot, majd az utcákon gurulgattunk. Persze a versengésben elég sokszor lehagytam, nem hiszem, hogy csak azért, mert én "ilyen jó vagyok", csak tuti hagyott. Miközben gurulgattunk egyszer majdnem sikerült lelökni a deszkáról, de csak majdnem, viszont én is közel voltam hozzá, amikor vissza vágott. Egy közeli fagyizónál megálltunk és leültünk egy kicsit pihenni, meg fagyit enni, és inni is valamit. Trevis epres, csokis fagyit evett, én meg erdei gyümölcsös,
citromosat.
- Meg kell mondjam, mégis csak megy valamennyire ez a deszkás dolog. - mondta Trevis.
- Ó, ez mily megtisztelő, hogy egy ilyen híresség úgy tartja, hogy megtudok maradni a deszkán. - reagáltam az előző kijelentésére egy mosoly társaságában.
- Az ám, vedd megtisztelésnek. - mondta Trevis, majd elővillantottam a cuki mosolyát. Hátradőltem a padon és tovább ettem a fagyit. Mikor megint Trevis felé néztem, láttam egy pillanatra, hogy engem kémlelt, de gyorsan elkapta a fejét, majd visszafordította felém és egy kisebb mosolyt húzott a szája sarkába, majd a kezét a arcomra tette és egy kis színes cukrot leszedett. Az érintésére kirázott a hideg, és a szívem is gyorsabban verni kezdett, majd elvette a kezét és mind ez elmúlt. Ezek a pillanatok alatt nem vette észre, hogy csöpög a fagyija, így a farmerja bánta. Felnevettem egyet, majd elővettem a táskámból egy papír zsepit és odaadtam neki, hogy törölje le.
 

Már lassan három órát mutatott az óra, így elindultunk hazafelé, de most a deszkát kézben hoztuk és sétáltunk. Elég sokat beszélgettünk a vissza vezető úton, és pont én beszéltem, amikor éreztem, hogy a keze megérinti meg az én kezemet, és simogatni kezdte, abban a pillanatban a zavarommal együtt elhallgattam és letekintettem a kezemre, Trevis is így tett, majd lassan a kezét a kezembe helyezte, mire én összekulcsoltam az ujjaim az övéivel és teljesen kipirulva néztem a szemeibe. Elvarázsolt a zöld színe, majd egy mosolyt húztam és előre tekintettem. Innentől némán sétáltunk tovább,  aztán megint volt valami új téma, így újra csacsogni kezdtem a tőlem megszokottan, de persze azért nem csak én beszéltem. Láttam, hogy nem zavarja a sok beszédem, csak mosolygott az egészen.
   A ház előtt megálltunk és még beszélgettünk egy ideig. Már menni készültem a be a házba és hallottam, ahogy Olaf nyávogott egyet, így odanéztem, és mire vissza tekintettem Trevisre, közelebb lépett hozzám, megfogta a derekam, én követtem a mozdulatát a szemeimmel, majd visszatekintettem rá. A szája egyre közeledett a enyémhez, de egy pillanatra megállt és a szemeimbe nézett, felnyúltam a fejéhez és a hajába túrtam, majd közelebb húztam magamhoz, alig volt már hely közöttünk és egymás lélegzetét hallgattuk, egyik kezemet a mellkasára helyeztem, s éreztem a szívének heves dobogását, még várakoztattam egy keveset, mire már ő húzott közelebb magához és megcsókolt. Forró volt a csókja és szenvedélyes, tudtam abban a pillanatban, hogy semmi esélyem, megsemmisültem a karjaiban, de mintha futottam volna, úgy dobogott a szívem, s éreztem, azt az igazán nagy biztonságot, amit még soha sem egy fiú mellet. Mondjuk benne van az is, hogy még egy barátom sem volt, és egy csók sem érintette még a számat. A szívemet eltöltötte a boldogság. Nem akartam, hogy véget érjen, de ki akarná? Elhúzódott, de a keze még mindig a derekamon pihent, a fejemet a mellkasára helyeztem és magamhoz öleltem, a fejét a vállam felé elindította, majd megpuszilta a nyakamat, amitől kirázott a hideg és csikis is volt, ezért felkacagtam és elhúztam a nyakam. Rám nézett és egy mosolyt váltottam ki belőle. A fülemhez hajolt, s elköszönt.
- Jó éjt gördeszka csaj!
- Jó éjt! - köszöntem el én is, és még egy rövid puszit nyomtam a szájára, aztán elindultam be.
   Mikor beértem a házba zavaromban, leültem a földre és magam elé bámultam, miközben az ajkamat simogattam és mosolyogtam. Anya észre vette, hogy elég fura voltam, ezért így szólt hozzám.
- Mi a történt?
- Mi? Mi? Bocsi nem hallottam. - mondtam anyunak, de abban pillanatban amikor meglátta, hogy dekoncentrált vagyok, és az égő, vörös fejemre tekintett, egyből levette, hogy mi történhetett velem, odakint Trevissel.
- Áh, már értem, na mesélj, milyen volt? - kérdezte kicsi mosollyal az arcán.
- Már, mint mi milyen volt?- kérdeztem megjátszva a tudatlant.
- Hát a csók.
- Milyen csókról beszélsz? Te leskelődtél? - kérdeztem egy kicsit felháborodottan.
- Nem csak, olyan piros vagy, mint a pipacs és egy fiúval voltál, és én is voltam már tinédzser. - magyarázta anya.
- Aha, igen. - mondtam anyának miközben levettem a kabátomat és elsurrantam mellettem, majd hátramentem a szobába. Egy nagy lélegzetet vettem és ágyra dőlés közben hosszan kifújtam. Diát felhívtam telefonon és kisebb részekben elmeséltem neki, mert megbeszéltük, hogy holnap találkozok vele tanulás után és mindent elmondok neki részletesen. A nap többi része, már semmi izgalmat nem rejtett számomra. Este egy nagyon keveset beszéltem Luival és Trevissel is, majd lefeküdtem boldogan, s vártam az álmot, mely elhozza a nyugalmat.