13./Barátok, titkok, szerelmek/

Bízz bennem, a titkod kincsként rejtem.

   Olaf puszijára keltem fel reggel. Anyu otthon volt, így frissen készített reggelit, amit meg is ettem. Tv-t néztem és gitároztam egy kicsit, körülbelül így telt el a reggelem.
   Elkészültem és elindultam Diához.

   Egy óra fele értem oda, ahogy megbeszéltük. Már indulni szerettem volna, de addig nem indulhattunk még el nem mondtam neki, hogy mi volt tegnap. Na mindegy. A történet meghallgatása után egy kicsit boldog is volt meg szomorú, és csak azért volt szomorú, mert ő is vágyott már erre, csak éppen más személlyel, azzal akit már kiválasztott magának. Henryt.

   Elindultunk a hévvel, villamossal és sétáltunk egy kicsit, majd odaértünk az Aréna Plázába. Beültünk az ebédlőkhöz és ameddig Dia rendelt én felvettem a telefonom, ami pont akkor kezdett el csörögni, amikor beálltunk a sorba, így én gyorsan elmondtam mit szeretnék enni és mondtam Diának, hogy hozza oda az asztalhoz, ahhoz amelyikre mutattam, majd beleszóltam a telefonba.

- Halló, itt Kami.

- Szia Kami, Henry vagyok, itt vagyunk már a bejáratnál merre vagytok?

- Itt vagyunk az ebédlőknél, Dia épp KFC-t rendel, gyere ide.

- Okés, de nem probléma, ha hoztam magammal a Ricsit is? - kérdezte Henry a telefonban.

- Nem baj, persze. - mondtam, és legyintettem egyet, de feleslegesen, mert úgy se látta. 

- Akkor jó, ott ütközünk, majd megkereslek titeket, hogy hol ültök.

- Ok.- mondtam Henrynek, de reméltem, hogy örülni fog neki a Dia, és  nem lesz belőle semmi gáz.

Dia már hozta az asztalhoz a megrendelt kajákat, amikor megláttam Henryt és Ricsit.

- Hát ezek meg mit keresnek itt?- kérdezte Dia és lerakta a tálcát.

- Kikről beszélsz? Dia kik vannak ott?- kérdeztem, majd odanéztem, ahova ő és megláttam a fiúkat.

- Ja, ha nem baj, gondoltam meghívom őket is. - mosolyogtam Dia felé. 

- Hát jó.- mondta Dia, de már semmit nem tudott kinyögni a száján, mert addigra odaértek hozzánk és Dia egy kissé elvörösödött, majd szóltam neki és egy kicsit normálisabbá vált az arca.

- Szasztok!- köszöntek a fiúk.

- Sziasztok!- köszöntünk vissza.

- Hova ülhetünk?- kérdezte Ricsi.

- Hát, ha éhesek vagytok, akkor szerintem menjetek vegyetek valamit és majd gyertek ide.

- Ok, nem rossz ötlet.- mondta Ricsi.

- Beljebb ültem, és Dia leült velem szembe.

- Azért remélem nem haragszol, hogy meghívtam őket, csak gondoltam, ha a közelébe vagy hátha jobb kedvre derülsz.- védtem magam és reménykedtem.

- Nem, nincs semmi baj, tudom, hogy jó szándékból tetted. 

- Akkor jó. - mosolyogtam egyet, és megkönnyebbültem.
- De, ha még egyszer, ilyet csinálsz kinyírlak! - mondta komoly arccal, miközben végighúzta a torkán az ujját.

Megvártuk a fiúkat, majd elkezdtünk enni. Henry beült Dia mellé, én meg Ricsi széktársa voltam. Sokat beszélgettünk, meg röhögtünk, néha még meg is bámultak, akik a közelünkben ültek, de nem nagyon foglalkoztunk velük. Néha megcsörrent a telefonom, egy üzenettel. Mindegyiket a Trevis írta, például, hogy mit csinálok, hogy vagyok, hol vagyok stb.. Felhívtam és elmondtam neki mindent, hogy a Diával vagyok, meg hogy az Arénában vagyunk, majd kicsit fájó szívvel elköszöntem, de megígértem neki, hogy beszélek majd vele délután, ha találkozunk.

   Szinte már, olyan sokáig voltunk ott, hogy rossz szemmel néztek ránk, inkább felálltunk és mentünk tovább. Gondoltam, hogy elmehetnénk korizni is, és erre pont kapóra jött, hogy a plázának van egy pályája és már nyitva volt. Dia, nem szerettet volna annyira bejönni, mert négyünk között, csak ő nem tudott, de mondtam, neki: Ne hogy már kimaradj ebből a jóból. Ha dőlsz elkapunk.-ígértem meg neki. Egy kis győzködés után ő is a jégre állt és így próbálgattunk korizni és tanítani, ami azt illeti elég vicces volt. Jó párszor elkapta Henry Diát, ami nem volt ellenére kettő okból sem. Ugye az egyik, hogy tetszik neki a Henry és minél közelebb lehet hozzá annál jobb, a másik, gondolom, hogy nem akart foltosan és fájósan haza menni, így csak előny volt számára.

   Már négy óra fele járhatott az idő, amikor elköszöntem a Diától és mentem tovább. Volt még időm hazaérni, ezért felhívtam Trevist. Szerencsére volt ideje, így pár perc múlva ott is volt a sarkon, ahová mondtam, hogy jöjjön.

- Szia.- köszöntem neki.

- Szia gördeszkacsaj.- köszönt vissza Trevis mosolyogva, majd megfogta a csuklóm és közel húzott magához, és hosszan megcsókolt. A szívem úgy lüktetett, mint ahogy tegnap este, és a gyomromban is olyat éreztem, amit leírni sem tudok, és reméltem, hogy ő is így érez. A csók végén megfogta a kezem és elindultunk sétálni.
- Mit csináltál ma? - érdeklődött mosollyal az arcán Trevis.
- Hát kicsit kerítőnőt játszottam, meg voltam Diával, Henryvel és Ricsivel KCF-zni, meg korcsolyázni. - mondtam mosolyogva.
- És kinek játszottál kerítő nőt?
- Diának. - mondtam. - És te mit csináltál?
- Haverokkal lógtunk, meg deszkáztunk a gördeszkapályán. - mondta. Már a Duna partján sétáltunk, amikor leültünk egy padra. Trevis a vállamra tette a kezem, majd közelebb csúsztam mellé és hozzá bújtam. Lenézett mosolyogva rám, majd közelebb hajolt és megcsókolt, és én is viszonoztam, majd vissza tekintettem a habzó Dunára, ami tette a dolgát és csak folyt. Sajnos a pillanatot a telefonom csörgése zavart meg. Anyu hívott, hogy induljak haza, mert már hat óra volt.  

   Trevis elkísért hazáig, majd a kapuban egy csókkal elköszöntem tőle.
- De ígérd meg, hogy egyszer megmutatod, hogy te is hol laksz! - mondtam, miközben a ölelésében álltam.
- Mindenképp. - mondta, majd megvillantotta mosolyát és egy csókot nyomott a számra, majd elengedett és megvárta, míg bemegyek, majd elindult haza.
- Hah... - fújtam ki a levegőt, majd egy mosollyal az arcomon hátra mentem a szobámba. Az este többi része már túl sok izgalommal nem kecsegtetett nekem, és szerencsére anyu sem kérdezett semmit, csak azt, hogy jó volt-e és ennyi. A szobámba lépve leültem az ágyra és ameddig a gépet vártam, hogy kapcsoljon be, gondolkoztam és úgy éreztem, hogy kezdem megszeretni Trevist. Olaf bejött a szobámba, és felfeküdt mellém. Facebookon fenn volt Lui így beszélgettem vele.

/Szia, miujság van ott kint?:) /

/Hello! :D

/Semmi különös, lassan befejezzük a pakolást és lehet, hogy előbb hazajövök, mint tudtuk. :) /

/Na az szuper :), bár én ha kijutnék Franciaországba, szívesen lennék ott egy évig is./

/Lehet, de szerintem hiányolnád a családod és az ottani barátokat is. ;) /

/Az lehet. Dia nélkül szerintem elveszett lennék, de persze már téged is rég óta láttalak és már szerintem a Henrynek is hiányol, csak tuti nem vallja be. Ezek a fiúk../

/Biztos, ha te mondod, de várjunk csak, mire utalsz ezzel?/

/Ja, semmi, csak tudod vannak olyanok, amiket mi lányok nem értünk meg bennetek. :DD/

/Hát ja, de ez fordítva is megy :) /

/Ha te mondod :) /

Lecsuktam a laptopom tetejét és kimentem Olaffal a nappaliba anyuhoz, de előtte adtam enni a drága cicámnak.