2015. márc. 14.

15. /Hazatérés//Buli/

Sajnálom, hogy kicsit késve, de meghoztam a következő részt a történetemből. Remélem tetszeni fog!! Jó olvasást kívánok!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mond mi nyomja szíved, és leveszem róla a súlyt.

   Reggel kiválasztottam a ruhaszettem, amit felvettem aznap, majd elindultam az iskolába.
   Egyedül mentem, mivel ma Dia előbb ment a suliba, mert neki volt 0. órája. Mikor beértem a suliba láttam, hogy Lui visszajött Franciaországból. Odasétáltam hozzá és mosolyogva öleltem át.
- Szia, hát te?- kérdeztem Luitól.
- Mondtam, hogy előbb jövök.- mosolygott vissza rám.
Első óra irodalom volt, aztán történelem Kocsis tanár úrral. Szünetben hallgattam, ahogy Lui meséli a történteket, hogy mi volt Párizsban. A mázlista... Azután jött a matek óra, Barbara tanár nővel. És a tesi, Dia kedvence :) Most szerencsére nem futottunk, csak kézilabdáztunk. Utána kémia, Andrea tanár nővel. Szerencsére megúsztuk a kémia labor felrobbanását, bár elég közeli volt a helyzet.
   Tanítás után felhívtam anyát, elkéreckedtem, majd elindultunk Henryvel, Luival, Hannahval,
Diával, Esztivel és Andival a kézilabda meccsre. Eszti és Andi volt a csapatban, mi meg a lelátón ültünk. Szünetben egy lány ült le Henry és Lui mellé. Látszólag nagyon szimpatizált Henryvel és neki sem volt ellenszenves. Dia amikor meglátta őket, minél gyorsabban kiment a csarnokból. Úgy kellett utána futnunk Hannahval. Mire kiértünk az udvarra Dia egy padon ült és nézte a két galambot, akik ott előtte szálldostak. 
- Dia, miért rohantál el?- kérdeztük szinte egyszerre Hannahval.
- Muszáj volt kijönnöm, nem bírtam nézni, ahogy Henry és az a lány...- mondta elszomorodva Dia.
- Dia, de csak beszélgettek, nem történt semmi komoly.- mondta Hannah.
- De akkor is.. Egyszerűen nem bírtam nézni.- válaszolta Dia.
- De Dia, miért nem mondod el neki, hogy mit érzel?- kérdeztem.
- Nem, nem merem.- csordult le egy könnycsepp Dia szeméből. 
Henry nem talált minket így utánunk jött.
- Mi történt? Már elkezdődött a második félidő.- mondta.
- Semmi.- mondtunk egyszerre hárman, majd Dia felállt és rá se mert nézni Henryre, bement.
- Hát ez meg?- furcsálta Henry. 
   A csajok nyertek, így elmentünk megünnepelni. Beültünk egy mcdonald's- ba és ettünk, meg jól éreztük magunkat. Délután öt fele értem haza. Leültem tanulni, majd egy keveset beszéltem Trevissel és lefeküdtem. 


   A tanítás gyorsan eltelt, majd este jött a  hangverseny.
   Este fél hatkor elindultunk a buliba Diával és Trevissel. A többiekkel bent találkoztunk a suliban. Mikor megérkeztem kézen fogva Trevissel sokan megbámultak minket, hiszen az osztályban alig ketten tudták, hogy együtt vagyunk. Bemutattam a többieknek, majd Henryhez fordultam és kérdeztem:
- Lui?
- Kicsit később jön.- mondta.
Hat órát ütött az idő, így bementünk a tornacsarnokba és leültünk az egyik sorba a lelátónál. Lui is
megérkezett egy kis idő után. Bemutattam neki Trevist, majd leültünk. Diával jelentkeztünk a versenyben és körülbelül a tizedikek voltunk, majd utánunk jött Lui. Nagyon sokan léptek fel és akkor láttuk, hogy milyen tehetséges ennek az iskolának a diákjai, de persze azért nem mindenki, csak egy pár diák. Láttam Luit, hogy nincsen valami jó hangulatban, így odaültem mellé.
- Mi  a baj?- kérdeztem.
- Semmi.- mondta.
- Ne mondd már! Rád van írva, hogy valami bánt.
- Nem lényeges.
- Mondd már, na mesélj!- győzködtem.
- Csak szerelmi bánat, de majd elmúlik.
- Micsodaaa? Hogy itt valaki szerelmes?- kérdeztem mosolyogva.- És ki a szerencsés személy?
- Nem ismered, de biztos jól kijönnétek.- mondta egy kis mosolyt húzva a szája szélén.
- Na akkor nincs semmi gond! Mosolyogj és bulizz velünk!- fogtam meg a kezét és húztam fel a földről. A többiek már a táncparketten rázták magukat és várták az eredmény hirdetést. Berángattam magammal Luit és ott táncoltunk a többiekkel és néha egyedül Trevissel táncoltam.
Lassan már fél nyolc fele járt az idő és elkezdték az eredmény hirdetést. Harmadik lett Lui, második Dia és én, és első helyezett lett valami banda, már nem is emlékszem a nevükre. Hazaindultunk, de a sulinál egy csókkal elköszöntem Trevistől, mert ment valamelyik barátjához át és ő a másik irányba lakott. Lui és Dia után üvöltöttem, majd megvártak. 
   Hazaérve elmeséltem anyunak  a történteket, majd csináltam pattogtatott kukoricát és leültem tvz-ni anyuval és Olaffal. Este jó éjt üzit írtam Trevisnek, majd lefeküdtem aludni.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Remélem tetszett a következő rész és nem csalódtatok bennem. Ha várjátok már a következő részt a véleményeknél kattintsatok a "Kövi rész" négyzetbe. 


2 megjegyzés: