17.rész /Csak egy keddi nap/

Meghoztam az új részt! Egy kicsit változott a történet a Kami és a Trevis veszekedésénél, de remélem így is tetszeni fog majd!.Jó olvasás!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Költőnő.

   Egy tál müzlivel és egy jó reggelt felirattal kezdtem a napom. Anya megint délelőttös volt, ezért csak Olaf volt otthon velem. Megreggeliztem és a cukimnak is adtam enni, hogy szegényke ne éhezzen egész nap. Megfésülködtem, felöltöztem, meg úgy a reggeli teendőket elvégeztem. Induláskor Olafot is kiengedtem, hogy ne legyen egész nap benn, addig had mászkáljon a kertben, meg az utcákon. Luival az utcájuk sarkán találkoztam és onnantól együtt mentünk tovább a suliba.

Szabó Magda

   Az első óra előtti szünet gyorsan eltelt a barátok társaságában. Egy informatikával kezdtük a napot, Szekeres tanár úrral. Megengedte, hogy mindenki azt csinálja amit szeretne. Szerencse, hogy nem tart kemény és unalmas órát, bár azt mondta, hogy ez az utolsó szabad foglalkozás, mert a következő órákon már csak tanulni fogunk, meg dolgozni. Senki sem örült neki, de ez van. Ahogy néztem Gabi és Oli rövid ruhás "lányokat" néztek, és a tanár se látott rá a gépükre szóval szerencséjük volt. Henry és Lui valami fiús oldalt nézegettek, Hannah mellettem ült és írta a saját blogját (elkezdett vezetni egyet, és tetszik is nekem, de én maradok a naplómnál :D ). Enikő és Noé egy gépnél ültek és persze csupa rózsaszín dolgokat néztek (ők a tökéletes barbi lányok, csak fekete és barna hajjal). Ricsi motorokat nézegetett, mert gondolkozott azon, hogy vesz egyet. Viktor teljesen oda van a tetkókért csak a szülei nem engedik, hogy varrasson magára, ezért már nagyon várja, hogy betöltse a 18-at. Eszti szokásosan az ő hippi dolgaival traktálta Andit, bár ahogy látom már kezd hozzá szokni, és ha nem éppen a hippiség a téma  jól megvannak együtt. És én ültem a gép előtt és készítettem a Powerpoint előadást holnapra. Az osztályban mindenki kapott egy írót vagy írónőt irodalomból,  és belőle kell egy nem túl hosszú életrajzot összegyűjteni. És nagy "mázlimra" holnapra kéne és nekem pont tegnap ment el az internetem és nem vagyok benne biztos, hogy ma is lesz, ezért inkább a suliban megcsináltam és egy pedrivera rámentettem a kész fájlt. Amúgy Szabó Magdáról kellett kiselőadást csinálnom.

 

    Infó után jött az egyik kedvenc órám: a TESI!!! Egyből a Dia jutott az eszembe, amikor megláttam, az órarendben ezt a szót. Aztán jött a matek. Barbara tanár nő rossz kedvel jött be hozzánk tanítani (mint általában szokott lenni a kedve) és egyből kettő embert feleltette is. Szerencsém van, hogy értem valamennyire a matekot és négyes, ötös vagyok, viszont Noé és Oli szívták, mert rá esett a választás. Noé megúszta egy hármassal, azt is csak úgy szerezte, hogy drága tesója lesúgta neki, ellenben Oli egy karóval ült vissza a padjába. A töri és a nyelvtan óra gyorsan eltelt Kocsis tanár úrral. A szünetben hallottam, hogy Lui és Henry beszélget az üres folyóson, és bár nem akartam hallgatózni a kíváncsiságom erősebb volt az akaratomnál. Hallottam, hogy Diáról beszélgetnek és hallottam, hogy Lui elmondja azt, hogy Dia mennyire beleesett, mire Henry csodálkozott és egy köszönéssel elment valahova. (Reméltem, hogy Diához megy és összejönnek, na majd úgy is megtudom :D gondoltam magamban. és szorítottam nekik.)

   Suli után Andival Esztivel és Hannahval elmentem KFC-zni. Hívtam volna Trevist is, hátha jön, de nem vette föl, mire küldtem egy SMS-t, majd utána megint hívtam, de csak azt az idegesítő hangot hallottam, miszerint a Trevis jelenleg nem elérhető. Bár ideges lettem, amiért kikapcsolta a telefonját, de nem akartam a lányok kedvét elrontani azzal, hogy nem megyek velük, mert így is nagyon ritkán találkozok sulin kívül is e társasággal. Az étteremben persze jól elvoltam, bár gyakran néztem, hogy nincs-e valami üzenet. 

   Láttam az órarendben, hogy holnap nincs bejelentett felelés, ezért gondoltam, hogy elmegyek Trevishez és beszélek vele. A házukhoz érve láttam, hogy otthon van, mert nyitva volt az ablaka és gondoltam, hogy nem véletlen maradt úgy. Becsöngettem, de senki sem nyitott ajtót. Csöngettem még egyet, mire nyílni kezdett az ajtó és Trevis állt velem szemben. 

- Szia. -köszöntem.

- Szia, hát te?

- Nem értelek el telefonon és eltűntél, szóval, gondoltam idejövök megkérdeni, hogy mi a helyzet.

- Ja... Semmi csak a haverokkal lógok és nem akartam felvenni, mert így is elhanyagolom őket és már tökre pipák.- magyarázta.

- Áh értem, szóval a srácok tökre pipák és akkor simán belefér az, hogy lerakod a barátnőd és nem írsz neki semmit válasznak? Például "bocs, de most zavarsz". Aztán még a telefont is kikapcsolod?

- De..

- De most komolyan, én gondoltam, hogy majd tök jó napunk lesz, mert elhívtalak volna a lányokkal, hogy gyere KFC-zni, de téged cseppet sem érdekel, mert a srácok pipák?- vágtam a szavába.- Mert az egészet annyival el lehet intézni, hogy kinyomod a telefont és utána még ki is kapcsolod, mert most bandázol? Oké, meg értem én, hogy kell a baráti társaság is, de ezért ha szólnál nem lenne gond, de csak ennyivel elintézni.- mondtam, mire könnybe lábadtak a szemeim. Trevis csak nézett rám, de

nem szólt semmit, mire én megfordultam és elmentem. Kifelé menet többször is hallottam a nevemet, ahogy kiálltja, de nem érdekelt, és futni kezdtem. Futottam, ahogy csak tudtam és nem néztem hátra, nem akartam látni, fájt, hogy ezt tette velem és csak egy hely volt, ahol megnyugodhattam: Diánál. Az anyukája beengedett engem és felmentem a szobájába. Dia ott feküdt az ágyában és még mindig nagyon beteg volt, de most valahogy a látványtól ami a szemem elé tárult nem tudtam elnevetni magam, még egy kicsi mosoly sem görbűlt a számon, csak könny futott végig az arcomon és egy törés volt a szívemen. Dia kérdőn nézett rám, mire lehuppantam az ágyára és elmeséltem neki mindent. Termeltem neki még egy kupac zsebkendő hegyet, majd sikerült neki egy kicsit megnyugtatni. Későre járt, ezért haza kellett mennem, bár legszívesebben maradtam volna.

   Hazaérve köszöntem anyunak majd vacsorázás nélkül átöltöztem és lefeküdtem aludni. Nem akartam anyuval beszélni, nem akartam semmit mesélni, csak egy kicsi nyugalmat szerettem volna és simogatni Olafot, de ez sem sikerült, mert egy hang szólított meg a teraszomról. Egy olyan embertől jött, akit akkor a legszívesebben megfogtam volna és a világ túlsó oldalára elrepítettem volna. De ehelyett csak maradtam mozdulatlanul, hátha elmegy, de nem, maradt és addig mondta a nevem míg ki nem keltem az ágyból és oda nem mentem az ajtómhoz. Az ablakom résnyire kinyitottam és megszólaltam:

- Mit akarsz itt?- kérdeztem idegesen.

- 10 percet és újra a mosolyod.- mondta.

- 5 perc.- mondtam röviden és tömören.

- Kijönnél? Így nem tudok beszélni.- mondta.

- Jó de ne próbálkozz semmivel, különben az az 5 perc se lesz meg.

- Ígérem.- mondta. Amikor kiléptem az ajtón már láttam az arcát és ő is az enyémet, ahogy megvilágította az arcomat a kültéri lámpa, biztos látszott, hogy teljesen kisírt a szemem. Láttam az arcán, hogy tényleg megbánta és láttam azt is, hogy komor lett amint a szemembe nézett és a szomorúságot látta viszont. Egy kicsit megsajnáltam, de kíváncsi voltam, hogy mivel áll elő.

- Sajnálom, hogy ez tettem, és tudom, hogy rossz módon közöltem veled, csak tényleg egy kicsit rájuk akartam koncentrálni és amint meghallották, hogy csörög a telefonom, rám néztek és várták, hogy most mi lesz. Én nem akartam felvenni, mert így is a legtöbben, már szúrós tekintettel néztek rám.

- Ezt megértem, és tudom milyen érzés, hogy mostanában elhanyagolod a barátaid, mert én is ezt teszem, de az SMS-re azért válaszolhattál volna.- mondtam.

- Tudom, sajnálom.- mondta Trevis. Olyan megbánást láttam a szemeiben, ami egyszerre cuki volt és ami még jobban elszomorított. Megfogtam a kezét és közelebb húztam magamhoz, hogy átöleljem. Trevis az egyik ujját az állam alá tette és a szája felé húzta a számat, hogy megcsókoljon. Nem ellenkeztem, és mikor összeért a szánk éreztem, hogy a szívemben a kis törés kezd behegesedni és egy könny csordult ki a szememből. Trevis letörölte ezt a könnyet, majd így szólt:

- Hiányoztál Gördeszkacsaj.

Ennek a szónak a hallatán mosolyra húztam a számat és megcsókoltam.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Remélem tetszett!:) Várom a visszajelzéseket!  Ha tetszett örülnék annak, ha segítenéd a munkám egy megosztással a barátaid között, persze, ha tudod, hogy neki tetszeni fog. :)