18.rész /Boldogság avagy letörtség/

Legrosszabb egy érzelmi hullámvasúton ülni, mert amikor fenn vagy félsz a zuhanástól, és amikor lent vagy vágyakozol újra vissza.

   A napom úgy indult, mint a többi, bár már most mindennél boldogabb voltam, a tegnap esti békülés miatt. Elkészültem és elindultam az iskolába. Nagy örömmel kezdtem el futni, amikor megláttam Diát az utcájukban jönni felém suli táskával.

- Sziaaaa!- üvöltöttem. Szerintem egy kisebb szívrohamot élt át, mert éppen a telefonját bújta, amikor felüvöltöttem.

- Szia Kami!- mondta mosolyogva, majd átkarolva megölelt.

- Mi újság?- kérdeztem.

- Áh, semmi.- mondta elpirulva.

- Naa, mesélj.- böktem oldalba Diát.

- Hát, szóval, tegnap összejöttem Henryvel.- nyögte ki Dia.

- Tényleg? Szupeeer!! Na meséld el!- örvendeztem.

- Az úgy volt, hogy tegnap tanítás után Lui elmondta Henrynek, hogy mennyire oda vagyok érte (amiért megölöm Luit) és utána eljött hozzám, és megkérdezte, hogy igaz-e, mire én azt kérdeztem, hogy kitől tudja, mire nagy nehezen elárulta, hogy Lui köpött be. Elmondtam neki, hogy tényleg így van mire megkérdezte, hogy ezt miért nem mondtam el neki, erre mondtam, hogy mert nem tudtam, hogy ő mit érez és féltem. Mire Henry elmosolyodott és mikor nem néztem rá, közelebb jött és megcsókolt.- vörösödött el Dia.

- Ohh, de örülök nektek!!- kiáltottam fel.

   Mikor a suliba értünk Dia odafutott a Henryhez, Lui meg jött sétált.

- Szia.- köszönt.

- Hali.- köszöntem vissza.- Mizujs?

- Áh semmi. Mindenhol csak szerelmes párok vannak és már lassan hányingerem van.- mondta és elröhögte magát.

- Aha, ha te mondod.- mosolyogtam rá.- De te mondtad el Henrynek Dia titkát.

- Az lehet, de legalább nem látom szenvedni.- mondta.

- Az már biztos, szenvedni nem fogod.- mondtam miközben oldalba böktem.

   Az első óra irodalom volt. Ötöst kaptam a prezentációmra, és a tanár el is kérte, hogy lementse a gépére a Szabó Magda életrajzát. Utána töri, matek, tesi és kémia volt. Egy élmény volt nézni, ahogy Dia betegsége után szenved a tesi órán. Egy kicsit gonosz vagyok? Ha láttátok volna, mit össze szenvedett, nektek is ugyan olyan vicces lett volna.

   Suli után felhívtam Trevist, hogy talizunk-e, miután a Diának segítek a leckében. Bele is egyezett. Diának segítettem megírni a leckéjét, majd utána gitároztunk egy kicsit, mivel már nagyon rég csináltuk és hiányzott is. Ez van, ha az embernek barátai vannak és emellett suliba is jár. Nem mintha baj lenne, csak néha ez jobban kikapcsol engem a gitározás, mint a baráti, szerelmi kör.

   Trevissel találkoztam a házunk előtt és bementünk. Anyu otthon volt és először rosszallóan nézte, hogy Trevis itt van és meg is kérdezte, hogy a leckével mi lesz, erre csak azt válaszoltam, hogy a Diánál megírtam és meg is tanultam, mert segítenem kellett neki. Anyu nem örült, hogy hét közben is átjön Trevis, de aztán rám hagyta, mert bízott bennem, és abban, hogy nem hanyagolom el a tanulást, bár ha hoznék haza egy egyest vagy kettest akkor tuti eltiltana, és ha hármast hoznék, talán akkor már szólna, hogy nem lesz jó ez így, de ameddig jó jegyeim vannak semmit sem szólhat.

   A szobámban Trevist leültettem a fotelomba, majd kinyitottam a szekrényem, hogy keressek valami filmet.

- Te gitározol?- kérdezte Trevis a szekrényemre mutatva.

- Aha, nem rég kezdtem.- mondtam.

- Akkor had halljam.- mosolygott rám.

- Ha ennyire szeretnéd.- Mikor elkezdtem gitározni Trevis nagy mosollyal hallgatta. Mikor abbahagytam így szólt.

- Látom nem csak a felbukásban van tehetséges.- utalt a találkozásunk kori ütközésre.

- Nagyon vicces.- mondtam.

- Oh tudom, humoristának születtem.- mondta, majd megfogta a derekam és az ölébe húzott, majd egy kis puszit nyomott a számra. A humorizálása alatt a cd-t már beraktam a lejátszóba, így csak a távirányítót kellett az asztalról felvennem és elindítottam a filmet. Anyu bekopogott az ajtón, hogy megnézze, mit csinálunk. Mielőtt kinyitotta az ajtót gyorsan kiugrottam Trevis öléből és leültem mellé. Anyu látta, hogy filmezünk, ezért megkérdezte kérünk-e popcornt. Trevisre kérdőn néztem, mire mondta, hogy ő kér, így én is ettem, de mondtam anyunak, hogy ne fáradjon, így én mentem előre és csináltam meg. Mire felmentem a szobámba láttam, hogy Trevis le is cserélt engem (jellemző, hogy Olaf mindenkit letámad, aki az én vendégem).

- Hát te?- kérdeztem kedvesen.

- Oh, csak lecseréltelek egy ilyen kis cuki cicára, semmi különös.

- Értem én, szóval ő jobb, mint én, hát ezt megjegyeztem.- mondtam „sértődötten”.

- Nem, nálad senki sem jobb.- állt fel Trevis és nevetve ölelt át engem.

   Hat óra fele Trevis hazaindult, így kikísértem és bementem. Anyuval megvacsoráztam, majd bepakoltam és lefeküdtem Olaffal aludni, ugyan ellopja a vendégeimet, de attól még nagyon szeretem.

  

   Reggeli alatt anyu egy kicsi elbeszélgetett velem a szerdai Treviszes ügy miatt, és mondta, hogy szeretné, ha a tanulás is olyan fontos lenne, mint a barátaim és Trevis. Megbeszéltem vele mindent, majd mentem fogat mosni, szempilla spirált feltenni és felöltözni.

   A suliba menet találkoztam Luival és Diával. Dia nagyon boldog volt, és Luinak se volt rossz kedve. Mikor beértünk a suliba leültünk egy padra, a fiúk meg mentek a pályára focizni, mivel egész jó idő volt és valaki hozott labdát is. 

   Az első óra tesi volt. Ricsi volt az egyetlen hiányzó, biztos lebetegedett, mert senki sem tudta, hogy mi történt vele. A második óra előtt bejött Kelemen tanár úr.

- Gyerekek, egy rossz hírt kell közölnöm veletek.

- Mi történt?- kérdeztük valahányan egyszerre.

- Ricsi a héten vett egy motort, ahogy tudjátok, és a tegnap folyamán balesetet szenvedett.

- Micsoda?- sápadtunk el.

- Még nem stabil az állapota és az orvosok sem tudják megmondani, hogy mikor kell fel a kómából. A következő óra után ellátogatunk a kórházba, ha ti is benne vagytok.

- Persze, mindenképp.

Kelemen tanár urat felváltotta Kaltenecker tanár úr és elkezdődött a második tesi óra. A következő szünetben az aulában gyülekeztünk és vártuk Kelemen tanár úrra, hogy jöjjön, majd amikor megérkezett elindultunk. Nem kellett sokat utaznunk a kórházig, ahol feküdt. Bementünk a várakozóba és csak üvegen keresztül tudtuk megnézni, mivel még csak hozzátartozók mehettek be sajnos. A kórház után megengedte az osztályfőnökünk, hogy mindenki hazamenjen. Dia, Henry, Lui és én indultunk együtt haza. Dia és Henry kézen fogva mentek előttünk és beszélgettek és meg mögöttük Luival.

- Látom, hogy van valami baj, de nem hiszem, hogy Ricsi miatt.- kérdeztem.

- Ezt honnan veszed?- kérdezte.

- Mert tök fancsali képet vágsz, amikor látod Henryt és Diát együtt. Arról a lányról van szó, akiről beszéltél egyszer a hangversenyen?

- Jah.- válaszolt.

- Na, mondjad mi van vele? Hogy álltok?- kérdeztem.

- Sehogy. Lehetetlen az ügy, semmi esélyem.

- Miért hiszed?- kérdeztem értetlenül. Hisz Lui nem, olyan ronda srác és jó fej is, ha megismeri az ember.

- Mert van fiúja.- mondta elfancsalodva.

- Értem, szóval egy, olyan lány tetszik neked, akinek van már egy fiúja. És járnál vele, ha nem lenne barátja? Gondolom igen. Ez elég kényes ügy. 

- Hát az.

- És jóban vannak, vagy már a vége fele jár a kapcsolatuk?

- Nagyon jól elvannak.- mondta.

- Sajnálom, de nem tudok mit tanácsolni. Azt mondanám, hogy ha kell neked szerezd meg, de így, hogy van barátja nehezebb az ügy, mert gondolom, nem szeretnél fájdalmat okozni egyiküknek sem, viszont így meg te szenvedsz.

- Hát ja.

- És nem gondoltál arra, hogy valaki mást keress, aki még nem „foglalt” és bejön neked?- érdeklődtem.

- Gondoltam rá és már próbáltam is keresni, de valahogy mindig rá gondolok és nem jön össze semmi.- mondta.

- Értem. És honnan ismered?- kérdeztem.

- Franciaországban találkoztunk és ott barátkoztunk össze.

- És tudja, hogy mit érzel iránta?- kérdeztem. 

- Szerintem sejti, de nem mondtam még neki.

- Jaj ez nehéz, de próbálj meg túllépni rajta.- mondtam Luinak, majd megöleltem.

- Azért köszi, hogy meghallgattál.- súgta a fülembe.

- Szivi.- mondtam és egy mosolyt küldtem felé.

   Otthon elmeséltem anyunak, hogy mi történt a Ricsivel. Este Trevis telefonon keresett és elhívott engem szombat estére korcsolyázni. Anyut megkérdeztem és elengedett, szóval másnap mentünk korizni.(Szupi :D)

Anyuval este megnéztünk egy sorozat új részét a tévében, majd lefeküdtem és vártam a következő napot, bár kicsit szomorú voltam Ricsi miatt.