Mit rejtenek magukban a szavak?
Reggel, a kapu előtt várt rám Dia és együtt
mentünk a suliba. A többiek megint csak kéz-pongoztak, mi mást is csináltak
volna. De nem baj, én Diával jól megvagyok, úgyhogy elég nekem, ha vele tudok
dumálni a szünetben.
Noémi és Enikő állandóan velünk foglalkoznak, de mi jót röhögünk a féltékenykedéseiken. Most kitalálták azt, hogy csak úgy megparancsolhatják, hogy mi ne álljunk szóba Henryvel meg Luival, mert ők ezt mondták, jó vicc. Szinte a földön hemperegtünk a röhögéstől, hogy mit képzelnek magukról, ők meg szokásosan tovább álltak, jellemző.
Első óra angol aztán matek, fizika, irodalom, rajz és a tesi. Szegény Dia ő nem szereti, de én imádom. Persze jó a fiúknak ők focizhatnak, mi nekünk meg futni kell a köröket, kezdem már unni. Bár néha a tüdőmet legszívesebben kiköpném, megpróbálom a testemben tartani. Gabi és Oli persze jól elvoltak a maguk kis világában. Miközben fociztak, szinte soha nem figyeltek a labdára, mert természetesen a futókör pont a focipálya körül volt, és ők jól elbámészkodtak a lányok irányába.Hát igen a fiúk. Nagyon zavart, ahogy legeltették rajtunk a szemüket, de egy idő után már meglehet szokni tőlük. Lui meg Henry persze egymás után rúgták a gólokat, jó hogy egy csapatban voltak, Noémi és Enikő meg ott olvadoztak a pálya szélén és többször is szólnia kellett Kaltenecker tanár úrnak, hogy ne a fiúkat bámulják, hanem fussanak, amit amúgy is annyira szeretnek. Mivel jó idő volt és eléggé izzadtak a srácok, egy pár ember levetette a testét fedő pólót. Persze kik miatt olvadoztak a mostohák, hát
persze, hogy Henry és Lui miatt. Azért meg kell mondanom, hogy tényleg jó kondiban voltak, ne de akkor is, tesi óra van, és a tanár képes annyival több kört futtatni, ahányszor megállunk. Dia ott fulladozott mellettem én meg inkább egy kicsit lelassítottam, ha netán össze akarna esni ott legyek és elkapjam. Hát mire valók a barátok, ha nem azért, hogy segítsenek. Eszti futás közben állandóan mondta a maga hippis monológját Andinak, aki szinte már majdnem elaludt futás közben. Nem is értem, hogy nem ragadt be a levegője Esztinek. Viktor és Ricsi persze a focira koncentráltak, mint Henryék szóval velük sem volt különösebb gond. Persze a fiúk mind egy csapatban voltak, az "a" osztályos fiúk ellen. Igen, ez itt az osztályom, ahova járok, és ezek a barátaim, na jó azért nem mindegyik de egy jó pár belőle. És csak a jó fejek.
Suli után beszélgettem Diával.- Jössz velem haza? - kérdeztem.
- Nem lehet, van egy talál.., egy kis dolgom. - mondta Dia, de nagyon érdekes volt, vajon mit titkolhat?
- Okés.- ez elég fura volt gondoltam. Majd elment Dia. Láttam, hogy közeledik Lui szóval megkérdeztem, hogy jön-e velem haza.
- Igen, de Dia hol van? - kérdezte ő is furcsálva.
- Elvileg valami dolga van. - mondtam.
- Ilyenkor? Pedig azt mondta nekem, hogy veled megy valahova. - mondta Lui, de ő is egy kicsit érdekes volt... Na mindegy...
- Ez érdekes.. Utána megyünk? - kérdeztem kicsit kíváncsian, bár nem kéne utána leskelődnöm, hisz a barátom és ha akarja úgy is elmondja mi van, de azért mégis győzött a kíváncsiságom. Nem jó tulajdonságom.
- Menjünk. - bólintott Lui a kapu felé.
Sokáig követtük Diát, majd egy kávézóba ment be. Esküszöm úgy éreztem magam, mintha egy nyomozó filmben lettünk volna, tök izgalmas egyben vicces volt, de semmi nem történt csak Esztivel és Andival találkozott, de nem értem mi volt ilyen titkos...
- Oh, pedig azt hittem, hogy valaki mással találkozik. - mondtam egy kicsit lelombozódva, mert titokban drukkolok neki és Henrynek, hogy össze jöjjenek, de nem, sajna nem ő volt.
- Hát mondjuk elég érdekes volt a szitu. - mondta Lui.- Megyünk haza? - kérdezte, majd egy cuki mosolyt küldött felém. Egyre jobban kezdem el megkedvelni... Nem Kami, ti csak barátok vagytok, hagyd abba. - gondoltam magamban.
- Persze. - sóhajtottam egyet, majd mosolyogva elindultunk.
Sokat dumáltunk Luival, majd útközben ő lekanyarodott az utcájukba és én mentem egyedül tovább. Otthon megírtam a házikat, tanultam egy kicsit, majd kimentem a kertbe, leültem a padra és gitározgattam, amit Olaf is nagy szeretettel hallgatott. Olyan cuki annyira szeretem.
Vacsorára lasagne tésztát ettünk. Nagyon finom volt. Mondjuk egy szakácsnő saját munka terültén igen csak tudnia kell főzni. Este skypen beszélgettem Diával, meg persze Olaf is odajött a gépemhez, hogy nézze, mit csinálok, meg hallotta Dia hangját. Azért remélem, engem nem felejtett el a szeretet köréből Olaf. Olvastam még egy kicsit, majd lefeküdtem aludni. A fülembe halkan hallgattam a zenét, és úgy aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése