7. /Indulás-Osztálykirándulás/

Vár egy újabb kaland, mi vonatra hív.

  Reggel félhétkor keltem, felvettem egy hosszabb ruhát, mert elég hűvös volt, fogat mostam, megmostam a hajam és begöndörítettem és go a vonatállomásra. Az állomáson, amint megláttam Kelemen tanárt és Szekerest, egyből elköszöntem anyutól. 

  Dia mellé ültem és az egész úton beszélgettünk meg zenét hallgattunk. Sajnos anya nem engedte, hogy a gitáromat is magammal vigyem, így az kimaradt a napomból. Valahova vidékre mentünk, de már nem rémlik a neve a falunak vagy városnak.

  Lent egy szobába kerültek a lányok és egy másik szobába a fiúk. Amikor mindenki kipakolt kimentünk az udvarra körbenézni, hogy mi van ott. Volt egy szép zöld koronás fenyveserdő, egy Balatonnak kb. a negyednyi tó és egy focipálya, na persze a fiúk egyből hozták is a bőrt, majd játszani kezdtek. Nem is várhattunk mást tőlük. Mi Diával leültünk a tópartra a fűbe és gitározgattunk egy kicsit, meg néztük, ahogy a fiúk játszottak.Persze ő elhozhatta... A többi lány vagy szurkolt, vagy valahol máshol voltak. Andi és Eszter persze nem volt láthatáron, valahol eltűntek. Enikő meg Noé persze a pálya szélén üvöltöztek Henryéknek. Gabi és Oli amint meglátták a tavat egyből ugrottak is, na jó szerintem ezt már leírhatjuk, hogy tök bolondok, de így kell őket szeretni, vagy csal elfogadni. Azért kíváncsi vagyok, hogy nem fáztak-e meg, mert hát ősz volt, de végül is még maradt egy kis meleg a nyárból. A gondolat menetemet egy sikoly szakította félbe, majd az erdő felé néztem, ahonnan előkerült Eszti, ahogy rohan ki belőle, és Dia ahogy lassan, nyugodtan sétál utána és csak nevet, de hogy min, azt nem tudtam kideríteni, bár biztos, hogy megszívatta Esztit.

- Egyre jobban tudsz már gitározni. Egyedül is gyakorolgatsz? - kérdezte Dia, mikor már lecsendesült minden.

- Köszi. Igen sokat szoktam gitározni. - mondtam mosolyogva, úgy látszik nem csak nekem tűnt fel, hogy egyre jobban megy.

- Az hallatszik és látszik is. - mondta Dia egy biztató mosolyt küldve felém. 

  Később a tanárokkal elmentünk az első programra, ami egy kalandpark volt.

Dia eléggé félt a magasban, úgy hogy én mentem előtte és Eszti meg mögötte, hogy tudjuk bíztatni. Bár megtudtam érteni, mert egy kicsit én is féltem, miután kb. 2-3 méter magasan voltunk. Onnan leesve még akár a nyakunkat is törhetnénk, de ilyenre nem szabad gondolni, főleg mondani Dia előtt. A végén már csak nevettünk az egészen, de akkor még a Diának elég vérfagyasztó volt. Volt egy olyan rész is, ahol a Duna egyik részén mentünk át, és elég érdekes, de vicces is volt, bár Ricsinek egyszer sikerült is megcsúsznia és épphogy meg tudott maradni, mert ha ez nem sikerült volna, akkor szegénynek eléggé fájt volna az, ami minden srácnak, miután úgy igazán sikerült volna egy terpeszt lenyomni az egyik farúdon. Még belegondolni is rossz, pedig nem vagyok fiú, de el tudom képzelni, hogy mennyire fájhat.

  Sötét volt mikor visszaértünk a táborba, de Kelemen tanár úr úgy gondolta, mi lenne, ha elmennék tábortüzet rakni. Mindenki benne volt, úgy hogy leültünk a már megrakott tűz köré. Jó volt ott üldögélni az osztály társaságában, és még a mostohák is elég tűrhetőek voltak. A vöröses színű tűz, olyan jó meleget árasztott, hogy anya jutott  eszembe, meg a meleg otthon. Üldögéltem egy kicsit a farönkön, majd gondoltam megyek és megnézem a Holdat, így leültem a legközelebbi stégre és ott üldögéltem egy ideig. A hideg, markáns levegő miatt, egy kicsit fáztam, így gondoltam, hogy elindulok vissza fele, és amúgy is  hallottam, hogy engem hívnak, meg sokan keresgélni kezdtek ezért felálltam és abban a pillanatban megcsúszott a lábam, abban a pillanatban a szívem kihagyott egy ütemet, és nagyon megijedtem, nem volt kedvem fürdeni. Hirtelen valakinek a meleg kezeit éreztem a derekam körül, és megtartott mielőtt beleestem volna a vízbe és nagy eséllyel meg is fagytam volna. Mikor már elmúlt a vész, megfordultam és egy kék gyönyörű szempárral találtam szembe magam, amit már nagyon rég ismerek. Lui állt előttem. Kicsit biztosan kipirultam, de remélhetőleg a sötétben nem látszódott. 

- Köszi, hogy elkaptál. - mondtam mosolyogva, bár nem vettem biztosra, hogy látta, de a Hold fénye csak ad valamennyi világítást. - Azt hittem már, hogy csobbanok egyet a Holdfényes éjszakában.
 Erre a mondatra Lui felnevetett.

- Bármikor. - nézett mélyen a szemembe mire, úgy éreztem, hogy a gondolataimban mászkál, így inkább elkaptam a tekintettem, de nem olyan gyorsan, hogy nagyon feltűnő legyen.

- Hallottam, hogy a nevemet üvöltik a többiek, ezért gondoltam, hogy vissza kéne mennem a tábortűzhöz, de a felállás közben megcsúszott a lábam és elég komoly helyzetbe kerültem, de te itt voltál.- magyarázkodtam megkönnyebbülten és hálásan.

- Igen, téged kerestünk, mert mondta Dia, hogy nem talál. - mondta Lui.

- Uhh. Remélem nem kapok fejmosást... - nevettem el magam.

- Szerintem nem, az a lényeg, hogy megvagy, de azért a tanárok, biztos egy kisebb sokkon mentek keresztül, hogy már az első osztály kiránduláson elveszítettek egy diákot.- mondta Lui és egy mosolyt csalt az arcomra.

- Szerintem, menjünk vissza a tábortűzhöz, mielőtt még neked is csobbanni támad kedved. - mondtam vicces kedvemben. 

- Menjünk. - válaszolta Lui mosollyal az arcán.
Szerencsére nem kaptam letolást bár a tanárok, igen csak szigorúan néztek rám, de kimagyaráztam magam.

  Este még sokat témázgattunk a tűz körül, majd mentünk lefeküdni.Dia a mellettem lévő ágyban, Andi és Eszti pedig a velünk szemköztiben feküdt. A szobában még beszélgettünk Diával, Andival és Esztivel, de Enikő és Noé nyávogása miatt inkább hagytuk az egészet és tényleg aludtunk már.