9. /Találkozás/

Megláttalak, éreztelek.

   Sietve öltöztem, mert eléggé késésben voltam a suliból. Diát anyu már be hívta a házba, mert olyan lassan készültem, hogy még ideje is volt levenni a kabátját és leülni.

   Első óra irodalom volt, Kocsis tanár úr feleltetett és Dia volt a kiszemeltje, de szerencsére ötöst kapott. Persze nem egyedül.. Azért segítetten neki egy kicsit. Utána volt egy töri, ahol a II. világháború kezdetét vettük, majd egy matematika egy kis másodfokú egyenlettel és a végén a Dia kedvence: tesi. 
Végre nem köröket futottunk, hanem kosaraztunk. 
   Tanítás után hazafelé menet, megbeszéltem Diával, Andival és Esztivel, hogy elmegyünk gördeszkázni. Hazaérve elkéredzkedtem anyutól, majd felvettem egy hosszú koptatott kék farmert, a kék deszkás cipőmet felhúztam a lábamra, majd egy rövid, új nélküli amerikai zászlós, fehér felsőt, húztam magamra. Deszkára pattantam és elindultam a találkozó helyre.
   A többiek már ott vártak, szóval elindultunk a Duna part felé. Útközben megálltunk egy stégnél és leültünk. A vizet kémleltem és éreztem, hogy kezd a levegő lehűlni, így felvettem egy vékony fekete, hátul hosszított felsőt, ami a addig a derekamra volt kötve, majd tovább beszélgettem.  
  Már szinte kettő órán át deszkáztunk, amikor eldöntöttük, hogy most már kéne hazaindulni. Az utca egyik sarkához közel előre törtem és jóval a lányok előtt voltam, amikor...
Amikor a lányok elköszöntek és befordultak a Dia utcájába, majd erre reagálva hátranéztem és én is visszaköszöntem, de pont a következő utca sarkánál gurultam el és utána már csak egy lökésre és a földre esésre emlékszem.
- Jól vagy?- hallottam egy kicsit kétségbeesett hangot a fejem fölül. Lassacskán kinyitottam a szemem, de csak a felém nyúló kezet láttam az arcát nem, mert a nap pont a háta mögött volt, így csak egy sötét folt volt ott előttem. Megragadtam a kezét, és felrántott a földről. Mikor már a szédülés is elmúlt és az arcára is normális fényszög esett, ami alapján meg tudtam állapítani, hogy nem ismerem, és azt, hogy egy fiú bámul az arcomba. Igazából nagyon helyes volt, de ettől abban a pillanatban eltekintettem.
- Uhmm.. Köszi vagy bocsi vagy nem is tudom mi..- mondtam kicsit még émelyegve és nem túl biztosan.
- Nem tesz semmit.- válaszolta a srác a lehető leglazábban kezelve a helyzetet. 
- Mi történt?- néztem rá és már-már vissza jött az egyensúlyom, de még mindig az erős alkarját fogtam, kihasználtam a lehetőséget, hisz nem egy mindennapi visszatérő alkalom, hogy egy ilyen helyes sráccal beszélgethet az ember.
- Én mentem, te jöttél, de pont hátrafelé néztél és utána össze ütköztünk, majd a földre kerültél és onnan segítettelek fel az előbb.- mondta el röviden az elmúlt öt percet, azt hiszem annyi volt, bár nem tudom, meddig feküdtem. 
- Ahj. Sajnálom, nem direkt volt. - magyarázkodtam, majd megfogtam a fejem, és kisöpörtem a hajam a fülem mögé. 
- Semmi baj, bárkivel előfordulhat.- mondta a srác, és egy mosolyt kanyarított a szája szélére.- Arra emlékszel, hogy mi a neved vagy hívjak egy taxit és vigyelek kórházba? - viccelődött velem, bár komoly arcot akart vágni, de nem dőltem be.
- Nem, emlékszem a nevemre, Kami.- mondtam mosolyogva.
- Akkor jól van Kami.- mondta a srác, akinek még mindig nem tudtam, hogy mi a neve és elég idegölő volt.
- És te tudatában vagy a neveddel?- kérdeztem nagy mosollyal az arcomon, és reméltem, hogy vette a célzást.
- Naná, Trevis.- nevetett fel. - Esetleg haza kísérjelek, hogy ne ess el újra? - csipkelődött velem. 
- Áh nem kell.- mondtam, majd legyintettem egyet a kezemmel.
- Nem baj, azért én a biztosra megyek, na szóval merre tovább?- kérdezte Trevis és felvette a földről az ő gördeszkáját és az enyémet is.
- Egyenesen.- csodálkozás közepette, hogy ő is gördeszkázik, mondtam választ adva a kérdésére, most komolyan ha ez a csajozós duma, akkor inkább nem mondok semmit.
   Mikor odaértünk hozzám, még egy utolsó kérdése volt hozzám. Na vajon ki találjátok, hogy mi vagy nekem kell leírnom? Szóval, aki azt mondta, hogy elkérte a telefonszámom, annak igaza lett, mert így volt. Telefont cseréltünk és beírtuk egymás számát, majd készítettünk egy-egy képet. Trevis egy fekete sapkát viselt, amin az elején volt valami jel. A felső testét egy fekete, világos kék alapon, fehér mintás pulcsit viselt.A nadrágja egy egyszerű fekete farmer volt, és ő is egy deszkás cipőt viselt, csak ő sötét kékben, majdnem már fekete színű volt.
   Beérve az előszobába lepakoltam a dolgaimat, a konyhában nyomtam anya arcára egy gyors puszit, elkértem a vacsimat és hátramentem Olaffal a szobámba. Kicsit mosolygós kedvemben voltam, szóval elég őrültnek nézhetett volna az, aki látott volna. Leültem tanulni, majd előre mentem, hogy a sorozat következő részét a Pretty Little Liaris-ból megnézzem anyuval, közben messengeren beszéltem Diával és Luival, meg Andival és Esztivel.
   Lefekvés előtt még elmentem fogat mosni, amikor pittyegett egyet a telefonom és láttam, hogy kaptam egy üzenetet.