20.rész /Újra hétfő/

Újabb kitörés?

   A suliban Diával tanultunk, vagyis én mondtam ő meg próbált minél többet megjegyezni mivel nem sokat tanult a hétvégén.
   Angollal kezdtünk Vasvári tanár úrral. A dolgozatot megírtuk, de a tanárunkat annyira nem érdekelte, mert miközben írtunk, vagy a telefonozott, vagy könyvet olvasott. Dia és Lui mázlijára, mivel Diának lesúgtam az egészet a többit leírtam egy lapra és magam elé adtam Luinak. Szünetben Dia nagyon örült, mert végre tuti kap egy ötöst angolból, mert eddig csak hármasai voltak. Nem akartam letörni a kedvét, de reméltem, hogy jól súgtam le és jól megtanultam. Persze mind a ketten megköszönték.
   A következő óra matek volt. Sajnos nem vagyok egy nagy matematikus és a múltkori dolgozatom hármas lett. Szerencsére tudja anya, hogy melyik tantárgy nem megy nekem, ezért nem is kapok ki annyira, de azért a rosszalló nézést mindig megkapom. Barbara tanár nő is tudja ezt, és kiszemelt engem, így én vagyok az aki a legtöbbször felel nála. Juppi... Szünetben a büfében vettünk egy-egy meleg szendvicset, leültünk az egyik padra és zenét hallgattunk. Hannah is csatlakozott Diához és hozzám, így együtt néztük a többieket, ahogy játszanak, Esztiéket, ahogy dumálnak és Enikőéket, ahogy kibeszélnek minket a hátunk mögött. Egy kicsit se feltűnő, hogy felénk néznek állandóan és röhögnek valamin. Elég zavaróak, de ha ez teszi őket boldoggá, hát csinálják.
Fizikán szétuntam az agyamat, ahogyan a többiek is. Eszter tanár nő már elég idős így a táblán is olyan lassan ír, hogy mire végez kicsöngetnek. Irodalmon egy írónak az életrajzát vettük, már a nevére sem emlékszem. Rajz órán egy őszi tájat kellett rajzolni vagy festeni. Gyűlölöm a rajzot, de egy négyest azért megért. Mivel elég őszies kint az idő és hideg van, nem kötelező kimenni az összes szünetben, de amint kisüt a nap a tanárok kiküldenek a levegőre. Eléggé sütött a nap és a szél sem fújt, így nem úsztuk meg a kinti szünetet. Aztán jött a tesi. Dia kezd már hozzászokni a kimerítő órákhoz, de még mindig nagyon szenved. Kaltenecker tanár úr nem kímélt minket, főleg, hogy jó idő volt, egyből a futópályán kötöttünk ki. Persze a fiúk megint csak fociztak.
  Órák után bepakoltam a szekrényebe és készültem a zene szakköre. Egy újabb levelet kaptam violinkulcstól, amit bedugtam a táskámba, majd becsuktam a szekrényt. Az ajtó mögött egy ismerős szempár tekintett vissza rám.
- Szia Kami! - mosolygott rám Trevis és nyomott egy puszit a számra.
- Szia! Hát te? - kérdeztem.
- Jöttem érted.
- De jó. - öleltem át. - Csak annyi a gáz, hogy még van egy szakköröm is.
- Hmm, tényleg. Nem baj, majd megvárlak az ajtó előtt a folyosón. - mondta.
Dia és Lui mellém léptek, köszöntek Trevisnek, majd elindultunk a terembe.
- És mit fogsz addig csinálni? - kérdeztem Trevistől.

- Hallgatok zenét. Van fülesed? - kérdezte tőlem.
- Van. Itt hagyom neked a táskát, vedd ki belőle nyugodtan. De most rohanok, nem akarok késni. - mondtam Trevisnek és nyomtam egy gyors puszit a homlokára. Mikor bementem a terembe Trevis megtalálta a titkos személytől kapott levelem. Elolvasta, majd visszarakta a helyére és kivette a fülhallgatót.
   A szakkör után együtt mentünk haza négyen. Az utcájuknál elköszöntünk tőlük, majd mentünk tovább. Anya nem volt otthon, így ketten voltunk, vagyis hárman, mert a kapunál Olaf is előkerült.
- Amúgy Luinak van barátnője? - kérdezte Trevis, majd leült az ágyamra.
- Ez, hogy jön ide? - nevettem el magam.
- Csak úgy, gondolkoztam.
- Nem nincsen. - mondtam.
- És kiszemeltje? - érdeklődött tovább.
- Na, mi ez a sok kérdés?
- Semmi csak érdeklődöm, hogy egy kicsit jobban megismerjem.
- Hát akkor meg miért nem tőle kérdezted?
- Mert most vagyok kíváncsi rá, és barátok vagytok szóval, ha van neki te tudod. - mondta, már egy kicsit dühösödve. Jaj szegény, olyan cuki, amikor féltékeny, de várjunk csak.. Mire kéne neki féltékenynek lennie?
- Nem tudom, miért érdekel ez ennyire.
- Mert találtam egy levelet a táskádban és szeretném tudni, hogy kitől van!
- Az jó, mert én is. - mondtam neki. - Ne ezen járjon az agyad, én se foglalkozom vele.
- Jó, de akkor is.. Azért könnyű mondanod. Nem a te párodnak küldözgetnek szerelmes levelet.
- Az lehet, de nekem küldözgetnek és ha én nem foglalkozom vele, akkor te se! - mondtam majd megöleltem, hogy megnyugtassam.
- És ki a kiszemeltje? - nyugtalankodott egy kicsit még Trevis, ameddig nem mondtam el neki, hogy most szerelmi bánata van, és nem miattam, ne hogy azt higgye, hanem egy francia lány miatt.
Mikor már egy kicsit átgondolta, és valamennyire lenyugodott, sokkal jobb volt a hangulat. Mivel nem volt készítve étel gondoltam: Összerakhatnánk valamit együtt. Trevisnek is tetszett az ötlet, így már csak azt kellett kitalálnunk, hogy mit eszünk, ami nem tart olyan sokáig elkészíteni. Volt ötletnek a palacsinta, de az nem laktat, a lasagne, de az hosszú idő és már elég éhesek voltunk, akkor volt még ötletben a pirítós, de azzal sem laktunk volna jól. Végül úgy döntöttünk, hogy csinálunk milánóit, és el is kezdtük. A végeredmény valami borzasztó volt. Valaki cukrot rakott a só helyett, így a szemétben végezte az a kettő adag. Inkább hagytuk az egészet és hívtunk egy pizzázót, ahonnan egy nagy gyrosos pizzát rendeltünk. Míg vártunk, hogy megjöjjön az étel, mégis csak elkezdtünk csinálni palacsintát, ha nem főételnek, de desszertnek pont jó lesz. Trevis az első kettőt odaégette, így jobbnak láttam, ha inkább ő keni rá a nutellát és a lekvárt, én meg a tésztát sütöm. Kettő óra fele hozták is a pizzát és a palacsintával is rég készen voltunk, így leültünk enni.
   Négy óra körül Trevis haza ment, mert még neki is kell tanulnia, majd leültem én is leckét írni, mert anya hamarosan hazaért és tudtam, hogy az lesz az első kérdése, hogy megtanultam-e. Jól sejtettem, mert egy óra múlva betoppant az ajtón. Én már a tévé előtt ültem és néztem valami baromságot, közben Diával, Hannahval és Andival cseteltem egyszerre.
- Szia anyu! - köszöntem.
- Szia Kami! Lecke kész? - kérdezte, ahogy sejtettem.
- Persze, kb. tíz perce végeztem.
- Akkor jó. Mi ez az égett szag? - kérdezte anya és az orrát nagyon mozgatta.
- Itt volt Trevis és palacsintát csináltunk, ameddig vártuk a pizzát, csakhogy ő nem tud sütni, mert kettőt is odaégetett, így jobbnak láttam, ha én folytatom a munkáját.
- Értem. De remélem elmosogattál mindent.
- Aha. - bólogattam.
- Akkor jó.
   Este néztem anyuval még valami filmet, meg megkóstoltattam vele a palacsintát, ami nagyon ízlett neki és a többit meg is ette.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Remélem tetszett!:) Várom a visszajelzéseket!  Ha tetszett örülnék annak, ha segítenéd a munkám egy megosztással. Már chat boxom is van szóval ott is írhattok, ha kérdésetek van, vagy bármi más miatt. :)