Ha megbánod, miért bántasz?
A reggelem szokásosan kezdődött. Az óra időben pittyegett, így nem késtem el az iskolából.
Mikor beértem az iskolába, leültem Dia mellé, mivel ő előbb indult és így korábban beért. Dupla tesivel kezdtünk és a torna teremben magasat ugrottunk. Vagy tízszer levertem a rudat a lábammal és vagy kétszer rá is estem, a hátam nagyon megfájdult, így inkább abbahagytam. Diának pedig ez az egyik kedvence tesiből, és a 125 centimétert is megugrotta,ellenben egyszer se verte le a rudat. Ebből látszik, hogy sokban különbözünk, de nem baj, nem kell, hogy mindig ugyan olyanok legyenek a barátok.
Már a második órán észre vettem, hogy nincs Hannah, lehet hogy beteg, azért nem jött, vagy hát csak én gondolom. Csengetés után fizikára ültünk be. Eszter tanár nő leült az asztalhoz és kinyitotta a naplót. Na ne már, felelés lesz. Lejjebb csúsztam a székemben, majd kémleltem a többieket és figyeltem a katedrán ülő érett nőt. Ahogy láttam a többiek is követték a példám és vagy kinyitották a könyveket, füzeteket, vagy próbáltak az előttük ülő mögé elbújni. Ahogy láttam Gabi elővett egy tollat, kinyitotta a könyvet, majd puskát kezdett írni a kezére. Hirtelen megmozdult a székben ülő tanár, mire mindenki ijedten tekintett felé. Egyébként csak kényelmetlen volt a póz, amiben ült, így átváltott valami másra. Egyszer csak egy könyv csapódott ismét a tanári asztal felől, majd a tanár nő megszólalt.
- Kovács Kamilla. - mondta a nevemet, majd felém tekintett. Az osztály szinte egyszerre fújta ki a levegőt, amit a nagy ijedség alatt, elfelejtett kiengedni a tüdejéből, de én még nem lélegezhettem fel, rám még várt a vallatás. Lassan kitoltam a székem, felálltam, majd bizonytalan léptekkel közelítettem a katedra felé. Miközben elmentem Dia mellet, egy együtt érző komor arcot vágott, mire csak pislantottam egyet. Enikő és Noé persze nagyon boldog arcot vágta, miután gondolták, hogy nem tanultam. Gabi éppen a puskáját törölgette nyállal a kezéről. Szerencse, hogy nem vagyok fiú, így legalább nem kell vele kezet fognom. ezek után. Eszti a padon feküdve szinte aludt, Andi szájáról le tudtam olvasni, hogy figyeljek rá, mert segít súgni. Henry és Lui egy imát mondtak el az én kegyelmemért. Viktor a nem tekintett felém csak írta tovább a depis verseit. Furcsa fiú az biztos, de amúgy normális általában. Ricsi felmutatta a két hüvelyk ujját és egy nagy fog villantós mosolyt társított hozzá. Mikor megláttam az arcán, majdnem felnevettem, de nem tehettem, mert a tanár figyelte minden mozzanatom, és végig tekintette az utamat a padok között. Félve léptem a katedrára, majd az osztály felé fordultam.
- Hogy szól Lenz törvénye? - kérdezte a tanár nő kémlelve engem, hogy nem-e csalok valahogy. Rám jött a lámpaláz és nem azért, mert meg kell szólalnom az osztály előtt, hanem azért mert semmit sem tudtam és a tanár tekintete behatolt az aurámba, még úgy is, hogy nem néztem rá.
- Hát.. ő... - nyögtem valamit. Láttam, hogy Andi tátog valamit, így elkezdtem megfejteni, majd
- Az indukált áram iránya... - mondtam, amit letudtam olvasni.- ... mindig olyan, hogy mágneses határával... - Andi idegesen tátogta még nagyobbra nyitva a száját. -... hatásával! akadályozza az indukciót létrehozó mozgást, váltakozást. - fújtam ki a nagy levegőt, hogy sikerült leolvasnom a segítségét.
- Oké! Akkor most halljuk még egyszer és egy kicsit nagyobb önbizalommal. - mondta Eszter tanár nő bizalmatlanul, majd a többiek felé tekintett.
- Az indukált áram iránya olyan, hooogy mágneses hatásával... akadályozza... az in-in- indukciót létrehozó mozgást, váltakozást. - nyögdécseltem össze. A tanár nő bólintott egyet, majd tovább kérdezett. Andi a legtöbb választ kikereste a könyvből, majd lesúgta nekem. Sikerült egy négyest összeszednem, de persze próbált Dia is segíteni. Mikor kicsöngettek, felugrottam a padból és megvártam, hogy kimenjen a tanár.
- Köszönööööm!!! - ugrottam Andi nyakába, majd Diát is megöleltem.
- Nincs mit. - mondták, majd mind a ketten egy mosollyal ajándékoztak meg.
mondtam, amit értem.
Szünetben leültünk volna egy padra, de jég hideg volt és szerintem befagyott volna a hátsónk, így inkább álltunk és beszélgettünk. A társaságban mellettem állt Dia és a másik oldalamon Lui, a két legjobb barátom, Dia mellett Andi, aki mellett Eszti állt. Eszti után Viktor következett, majd Ricsi és végül Henry. Enikő és Noé persze nem a mi körünkben álltak, hanem a felsőbb évesekkel lógtak. Gabiról és Oliról inkább nem is mondok semmit. Míg mi egy vékony dzsekiben, vagy bőr kabátban álltunk, addig ők egy rövid pólóban jöttek ki. Az ügyeletes tanár, aki amúgy Kaltenecker tanár úr volt, vagy ötször leüvöltötte őket, hogy húzzanak be és vegyenek fel valamit, mire csak a képébe röhögtek a fiúk, majd arrébb mentek. Végül a karukat megfogta és berángatta őket az épületbe. Mire újra kijöttek már fordulhattak is az ajtóban, mert becsöngettek.
Informatika volt a következő óra. Mivel gyorsan eltelt sok minden nem történt rajta, csak mindenki szétunta magát, meg többször is ásítozott. Órák után a szekrényemhez léptem, majd kinyitottam, Dia mellettem állt és ő is pakolt a szekrényébe. Ahogy nyílt az ajtó egy újabb levéllel találtam magam szembe, már kezdtem megszokni, hogy levelek hullanak ki a szekrényemből, de ez most más volt, mert nem violinkulcstól jött. Megböktem Dia vállát, mire felém tekintett, majd mellém lépett és hangosan olvasni kezdett.
"Kami!
Sajnálom amit tettem, tudom, hogy nem volt szép dolog, de tartoztam Enikőéknek. Ők ezt találták ki, és nekem kötelességem volt engedelmeskedni, bár nem tettem szívesen. Nem akartam fájdalmat okozni, csak tettem azt, amit parancsoltak nekem. Tudom, hogy nem vagyok kutya és nem parancsolhatnak, vagy egyszerűen nem fogadok szót, de nem tehettem, értsd meg! Többször is bocsánatodért esedezem, és remélem, hogy egyszer majd, amikor újra összehoz a sors, már nem gyűlölettel beszélsz hozzám.
Trevis nem tehet az egészről. Noé és Enikő kifigyelték, hogy mikor érsz oda a megállóhoz, majd küldtek egy SMS-t, hogy most tegyem és akkor hirtelenjében megfogtam Trevis tarkóját és megcsókoltam. Tudom, hogy most rosszul érzed ettől magad, de muszáj voltam elmondani. Neki bocsájts meg, ha már nekem nem.
Mikor beértem az iskolába, leültem Dia mellé, mivel ő előbb indult és így korábban beért. Dupla tesivel kezdtünk és a torna teremben magasat ugrottunk. Vagy tízszer levertem a rudat a lábammal és vagy kétszer rá is estem, a hátam nagyon megfájdult, így inkább abbahagytam. Diának pedig ez az egyik kedvence tesiből, és a 125 centimétert is megugrotta,ellenben egyszer se verte le a rudat. Ebből látszik, hogy sokban különbözünk, de nem baj, nem kell, hogy mindig ugyan olyanok legyenek a barátok.
Már a második órán észre vettem, hogy nincs Hannah, lehet hogy beteg, azért nem jött, vagy hát csak én gondolom. Csengetés után fizikára ültünk be. Eszter tanár nő leült az asztalhoz és kinyitotta a naplót. Na ne már, felelés lesz. Lejjebb csúsztam a székemben, majd kémleltem a többieket és figyeltem a katedrán ülő érett nőt. Ahogy láttam a többiek is követték a példám és vagy kinyitották a könyveket, füzeteket, vagy próbáltak az előttük ülő mögé elbújni. Ahogy láttam Gabi elővett egy tollat, kinyitotta a könyvet, majd puskát kezdett írni a kezére. Hirtelen megmozdult a székben ülő tanár, mire mindenki ijedten tekintett felé. Egyébként csak kényelmetlen volt a póz, amiben ült, így átváltott valami másra. Egyszer csak egy könyv csapódott ismét a tanári asztal felől, majd a tanár nő megszólalt.
- Kovács Kamilla. - mondta a nevemet, majd felém tekintett. Az osztály szinte egyszerre fújta ki a levegőt, amit a nagy ijedség alatt, elfelejtett kiengedni a tüdejéből, de én még nem lélegezhettem fel, rám még várt a vallatás. Lassan kitoltam a székem, felálltam, majd bizonytalan léptekkel közelítettem a katedra felé. Miközben elmentem Dia mellet, egy együtt érző komor arcot vágott, mire csak pislantottam egyet. Enikő és Noé persze nagyon boldog arcot vágta, miután gondolták, hogy nem tanultam. Gabi éppen a puskáját törölgette nyállal a kezéről. Szerencse, hogy nem vagyok fiú, így legalább nem kell vele kezet fognom. ezek után. Eszti a padon feküdve szinte aludt, Andi szájáról le tudtam olvasni, hogy figyeljek rá, mert segít súgni. Henry és Lui egy imát mondtak el az én kegyelmemért. Viktor a nem tekintett felém csak írta tovább a depis verseit. Furcsa fiú az biztos, de amúgy normális általában. Ricsi felmutatta a két hüvelyk ujját és egy nagy fog villantós mosolyt társított hozzá. Mikor megláttam az arcán, majdnem felnevettem, de nem tehettem, mert a tanár figyelte minden mozzanatom, és végig tekintette az utamat a padok között. Félve léptem a katedrára, majd az osztály felé fordultam.
- Hogy szól Lenz törvénye? - kérdezte a tanár nő kémlelve engem, hogy nem-e csalok valahogy. Rám jött a lámpaláz és nem azért, mert meg kell szólalnom az osztály előtt, hanem azért mert semmit sem tudtam és a tanár tekintete behatolt az aurámba, még úgy is, hogy nem néztem rá.
- Hát.. ő... - nyögtem valamit. Láttam, hogy Andi tátog valamit, így elkezdtem megfejteni, majd
- Az indukált áram iránya... - mondtam, amit letudtam olvasni.- ... mindig olyan, hogy mágneses határával... - Andi idegesen tátogta még nagyobbra nyitva a száját. -... hatásával! akadályozza az indukciót létrehozó mozgást, váltakozást. - fújtam ki a nagy levegőt, hogy sikerült leolvasnom a segítségét.
- Oké! Akkor most halljuk még egyszer és egy kicsit nagyobb önbizalommal. - mondta Eszter tanár nő bizalmatlanul, majd a többiek felé tekintett.
- Az indukált áram iránya olyan, hooogy mágneses hatásával... akadályozza... az in-in- indukciót létrehozó mozgást, váltakozást. - nyögdécseltem össze. A tanár nő bólintott egyet, majd tovább kérdezett. Andi a legtöbb választ kikereste a könyvből, majd lesúgta nekem. Sikerült egy négyest összeszednem, de persze próbált Dia is segíteni. Mikor kicsöngettek, felugrottam a padból és megvártam, hogy kimenjen a tanár.
- Köszönööööm!!! - ugrottam Andi nyakába, majd Diát is megöleltem.
- Nincs mit. - mondták, majd mind a ketten egy mosollyal ajándékoztak meg.
mondtam, amit értem.
Szünetben leültünk volna egy padra, de jég hideg volt és szerintem befagyott volna a hátsónk, így inkább álltunk és beszélgettünk. A társaságban mellettem állt Dia és a másik oldalamon Lui, a két legjobb barátom, Dia mellett Andi, aki mellett Eszti állt. Eszti után Viktor következett, majd Ricsi és végül Henry. Enikő és Noé persze nem a mi körünkben álltak, hanem a felsőbb évesekkel lógtak. Gabiról és Oliról inkább nem is mondok semmit. Míg mi egy vékony dzsekiben, vagy bőr kabátban álltunk, addig ők egy rövid pólóban jöttek ki. Az ügyeletes tanár, aki amúgy Kaltenecker tanár úr volt, vagy ötször leüvöltötte őket, hogy húzzanak be és vegyenek fel valamit, mire csak a képébe röhögtek a fiúk, majd arrébb mentek. Végül a karukat megfogta és berángatta őket az épületbe. Mire újra kijöttek már fordulhattak is az ajtóban, mert becsöngettek.
Informatika volt a következő óra. Mivel gyorsan eltelt sok minden nem történt rajta, csak mindenki szétunta magát, meg többször is ásítozott. Órák után a szekrényemhez léptem, majd kinyitottam, Dia mellettem állt és ő is pakolt a szekrényébe. Ahogy nyílt az ajtó egy újabb levéllel találtam magam szembe, már kezdtem megszokni, hogy levelek hullanak ki a szekrényemből, de ez most más volt, mert nem violinkulcstól jött. Megböktem Dia vállát, mire felém tekintett, majd mellém lépett és hangosan olvasni kezdett.
"Kami!
Sajnálom amit tettem, tudom, hogy nem volt szép dolog, de tartoztam Enikőéknek. Ők ezt találták ki, és nekem kötelességem volt engedelmeskedni, bár nem tettem szívesen. Nem akartam fájdalmat okozni, csak tettem azt, amit parancsoltak nekem. Tudom, hogy nem vagyok kutya és nem parancsolhatnak, vagy egyszerűen nem fogadok szót, de nem tehettem, értsd meg! Többször is bocsánatodért esedezem, és remélem, hogy egyszer majd, amikor újra összehoz a sors, már nem gyűlölettel beszélsz hozzám.
Trevis nem tehet az egészről. Noé és Enikő kifigyelték, hogy mikor érsz oda a megállóhoz, majd küldtek egy SMS-t, hogy most tegyem és akkor hirtelenjében megfogtam Trevis tarkóját és megcsókoltam. Tudom, hogy most rosszul érzed ettől magad, de muszáj voltam elmondani. Neki bocsájts meg, ha már nekem nem.
Hannah"
Csak néztem tovább a sorokat, de nem mondtam semmit. Dia összehajtotta a lapot, becsukta a szekrényeket, majd átölelt. Én még mindig lefagyva álltam, majd megolvadtam a dermedtségből és átöleltem. Elraktam a levelet a táskámba és hazaindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése