--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
augusztus 29. péntek
Reggel felébredve az órára tekintettem, majd láttam, hogy szinte késésben vagyok. Kipattantam az ágyból, majd megreggeliztem és felöltöztem. A szekrényemből kivettem a sötét kékes vagy fekete vállú, fehér alapon, piros feliratú pólóm, felhúztam egy vékony, fehér sapkát, és a póló vállszínéhez hasonló háromnegyedes nadrágot. A tükörhöz lépve megnéztem magam, majd miután úgy véltem, hogy jó lesz ez így, belőttem a séróm és egy nyelvkinyújtós arcot vágtam, majd elmosolyodtam magamon.
Mire a buszra felszállta már alig volt hely, de megláttam egy még üreset. Mikor elindultam felé egy lány ült a mellette lévő széken. Barna, hosszú haja a vállára omlott, és a füléből egy kék vezeték futott ki, gondoltam zenét hallgat, tekintetét a külvilágra szegezte, s kémlelte az iskolánkat az ablakon keresztül. Az idő kint meleg volt, s rajta egy rövid farmer nadrág volt és egy rövid ujjú póló, ami félvállát nem fedte.
- Szabad ez a hely? - szólaltam meg, mire a lány felém tekintett és a világos kék szemei az enyéimmel találkoztak.- Igen. - válaszolt, majd egy kicsi mosolyt húzott a szája szélére. Lehuppantam mellé, majd én is elővettem a telefonomat és a fehér fejhallgatómat, majd a nyakamra tettem, mert egy tanár szólalt meg.
- Sziasztok! Én Kelemen András vagyok. Én leszek az osztályfőnökötök. Szóval egy gyors névsorolvasás.. A tanár úr csak mondta a neveket, mire a mellettem lévő lány szólalt fel.
Kovács Kamilla
- Itt.
Kamilla... Kamilla... - ismételtem magamban a nevét.
Szép név. - gondoltam - és szép a gazdája is. - tekintettem sunyin felé.
Megérkezésünk után szabad foglalkozás volt. Lepakoltam a cuccomat, majd elindultam felfedezni a terepet. Egy fa alatt, padon ülve, könyvet olvasva megláttam a buszon mellettem ülő lányt, Kamillát. Elindultam felé, majd megszólítottam.
Megérkezésünk után szabad foglalkozás volt. Lepakoltam a cuccomat, majd elindultam felfedezni a terepet. Egy fa alatt, padon ülve, könyvet olvasva megláttam a buszon mellettem ülő lányt, Kamillát. Elindultam felé, majd megszólítottam.
- Szia! Te ugye Kamilla vagy? - tekintettem a lány felé.
- Szia! Igen, de csak Kami. Te meg Luis? - kérdezte.
- Igen, én vagyok. De csak Lui. Mit olvasol? - kérdeztem.
- Twiligh.- válaszolta, mire egy grimaszt mutattam válaszként, majd újra kérdeztem.
- És szeretsz olvasni?
Becsukta a könyvet mire leültem mellé a padra, de persze tisztes távolságban, azért nem szeretném, hogy azt higgye, hogy nyomulós vagyok.
- Nem tudom, igazából ritkán olvasok. Te? - kérdezte érdeklődve felém.
- Soha életemben nem olvastam még könyvet, se kötelezőket, talán egyszer, kétszer. - mondtam, majd felnevettem. Beszélgettünk még egy keveset, de Henry zavart meg minket.- Lui! Jössz? - üvöltötte felém, majd egy focilabdát mutatott fel.
- Perc! - szóltam vissza.
- Na szia! - köszöntem el Kamitól egy mosoly kíséretével.
- Hali! - köszönt vissza és követte a tekintetével, még felállok a padról, majd kinyitotta a könyvét, s tovább olvasott. Henry mellé léptem, mire újra megszólalt, csak már nem üvöltve.
- Ki ő? - kérdezte a padon ülő lány felé tekintve.
- Kami. - mondtam nemes egyszerűséggel, mire felém tekintett és mosollyal az arcán egy öklös kíséretével a vállamba ütött.
- Nyugi meghagyom neked, de jó választás. - mondta, majd felröhögött. Erre én is csak mosolyogtam, majd visszatekintettem Kami felé. A könyvében volt elmélyedve, de mintha megérezte volna, hogy figyeli valaki, feltekintett a sorokból és felém nézett, mire előre fordítottam a fejem.
- Szia! Igen, de csak Kami. Te meg Luis? - kérdezte.
- Igen, én vagyok. De csak Lui. Mit olvasol? - kérdeztem.
- Twiligh.- válaszolta, mire egy grimaszt mutattam válaszként, majd újra kérdeztem.
- És szeretsz olvasni?
Becsukta a könyvet mire leültem mellé a padra, de persze tisztes távolságban, azért nem szeretném, hogy azt higgye, hogy nyomulós vagyok.
- Nem tudom, igazából ritkán olvasok. Te? - kérdezte érdeklődve felém.
- Soha életemben nem olvastam még könyvet, se kötelezőket, talán egyszer, kétszer. - mondtam, majd felnevettem. Beszélgettünk még egy keveset, de Henry zavart meg minket.- Lui! Jössz? - üvöltötte felém, majd egy focilabdát mutatott fel.
- Perc! - szóltam vissza.
- Na szia! - köszöntem el Kamitól egy mosoly kíséretével.
- Hali! - köszönt vissza és követte a tekintetével, még felállok a padról, majd kinyitotta a könyvét, s tovább olvasott. Henry mellé léptem, mire újra megszólalt, csak már nem üvöltve.
- Ki ő? - kérdezte a padon ülő lány felé tekintve.
- Kami. - mondtam nemes egyszerűséggel, mire felém tekintett és mosollyal az arcán egy öklös kíséretével a vállamba ütött.
- Nyugi meghagyom neked, de jó választás. - mondta, majd felröhögött. Erre én is csak mosolyogtam, majd visszatekintettem Kami felé. A könyvében volt elmélyedve, de mintha megérezte volna, hogy figyeli valaki, feltekintett a sorokból és felém nézett, mire előre fordítottam a fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése